Ez alatt a 2 hét alatt, amelyet Szomorócon töltöttünk, többször is szerveztünk a közelbe szellemi felüdülést célzó kirándulásokat, hiszen fontosnak tartom, hogy a velünk együtt nyaraló 14 éves leánygyerek kulturálisan is megfelelően fejlődjön. Szerencsénkre Timi nagyon érdeklődő kislány, így nem volt nehéz bemutatni neki a tájegység jellemzőit. Sokszor eltünődtünk azon, hogy ez a gyerek fáradhatatlan, főleg beszélgetés terén, így édesanyját meg is kérdeztük, hogy van-e olyan időszak, amikor csendben tud maradni? Úgy látszik, hogy valami jófajta Duracell-elemmel működik, mert sokszor "lelőni" sem lehetett.

Első utunk Pityerszerre vezetett, amely Szalafő 7 szere közül az egyik. Csoportos idegenvezetés keretében megismerhettük az Őrség rövid történetét, a régi lakóházakat, berendezésüket és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági épületeket. Megtudhattuk, mit jelent a "szeres" település és milyen, mire szolgált az emeletes kástu. Kevesen tudják, hogy a pityerszeri skanzen Magyarországon egyedülálló abban a tekintetben, hogy egy lakóház kivételével mindegyik ház azon a helyen tekinthető meg ma is, ahová eredetileg   építették. Pityerszeren az 1700-as évek őrségi építkezésébe nyerhetünk betekintést. Pityerszert ma már nem lakják, de a környező dombokon épült szereken máig is élnek az őrállók leszármazottjai.  

 Még több pityerszeri fotóért KATT ide!

Pityerszerről hazafelé Templomszeren meglátogattuk Krisztáékat, a Ferencz-porta tulajdonosait. Velük még akkor kötöttünk ismeretséget, amikor 2007. decemberében először jártunk az Őrségben és náluk szálltunk meg. Végignéztük az állatállományt (vietnámi csüngőhasú disznók, kecskék, bocik, juhok), majd vásároltunk házi tehénsajtot és tehéntejet. Ez a délelőttünk is jól eltelt.