Számunkra a pünkösd ugyanúgy telt, mint a többi, Szomorócon töltött hétvége: munkával, igaz némi szórakozással vegyítve.

Pénteken délután 5 órakor nekivágtunk nyugat-Magyarország átszelésének, folyamatos haladással este 9 órára megérkeztünk. Már jócskán sötétedett, de ahhoz nem eléggé, hogy ne vegyük észre a combközépig érő füvet. A házban 16 fok fogadott bennünket, és mivel elég késő volt, így nem is próbálkoztam a begyújtással. Másnap egész nap szakadt az eső, így kénytelen voltam beizzítani a cserépkályhát, mivel az amúgy is hideg idő még hidegebbnek tűnt. Viszont ez az idő tökéletes volt arra, hogy végre lepadlózzuk a hálószobát. Az előző alkalommal készített betonréteg viszonylag egyenletes alapot képezett a kastélytölgy lamináltpadló lerakásához. A betonalapra sorban lerakásra kerültek a különböző párafékező, vízzáró fóliák és egyéb hőszigetelő rétegek, majd azt követően  Lacámmal nekiálltunk a padló lerakásának, estére végeztünk is vele. A szegélyléc klipszeinek felfúrása már másnapra maradt. Vasárnap a szegély felrakása után be is költöztünk, s aznap már ott is aludtunk.  Sajnos a fényképezőgépet ügyesen otthon hagytam, így nem tudtuk megörökíteni sem a munkafolyamatot, sem pedig a végeredményt. Pedig érdemes lett volna, mert igazán jól sikerült. Vasárnap ragyogó napsütéses idő kerekedett, így a fűnyírásnak is nekiálltunk.

Sajnos nem tudtunk átmenni barátainkhoz Felsőszölnökre, pedig ott is halad a munka, bár ők még a bontás fázisában tartanak. Viszont estére meghívást kaptunk a harmadik szomszédba szalonnasütés ürügyén, amely invitálást szívesen elfogadtunk, hiszen az egész napos munka után jól esett a kikapcsolódás, és ez mégis csak közelebb volt, mint Felsőszölnök. A szalonnasütésen vendéglátóink Budapestről érkezett barátai is részt vettek, amolyan batyus-buli jelleggel mindenki hozott valamit, amivel hozzá tudott járulni az est sikeréhez. A háromféle szalonnán túl terítékre kerültek a különféle borsos-paprikás-sajtos griller kolbászkák, juhsajt, a konyt alá való pedig diópálinka, sör, vörösbor, valamint bodza- és akácszörp volt. Na ez az utóbbi igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Otthon már túl voltam vagy 17 liter bodzaszörp elkészítésén, és itt kiderült, hogy az akácszörp ugyanúgy készül, mint a bodza, csak akácvirág kell hozzá. Most már az akácfák elvirágoztak, de jövőre mindenféleképpen ki fogom próbálni. Ami még feltétlen kipróbálásra vár, az a diópálinka. Diófánk Szomorócon és idehaza is van, így bárhol vagyunk, résen tudunk lenni, hogy úgy szedjük le a zölddiót, hogy maga a héj még nem csonthéjasodott be. Igaz, előbb a pálinkát kell hozzá majd beszerezni, de azt férjemre bízom (kecskére a káposztát... :-)). Természetesen a szalonnasütés után kürtöskalács sütés is volt, így a desszert sem hiányzott. Nagyon jó hangulatúra sikeredett ez az este, bár az idő csípősen hideg volt, ennek ellenére 11 óra körül búcsúztunk el, és miközben a csillagokat bámultuk az égen, szép lassan hazaballagtunk.

Pünkösd hétfőn az előző napi társaság egyik hölgy tagjával és szomszédainkkal traktoros gombászásra indultunk az erdőbe. Vargányát keresgéltünk, amely nem oly egyszerű feladat, hiszen a barna avarban barna kalpagos gombákat kéne találni. Talán 2 szemet sikerült kis rásegítéssel észrevennünk. Miután Béla szomszédtól előző nap kaptunk 4 szem vargányát, így 1 darabot elhoztunk, ugyanúgy felszeleteltem és kitettem a napra száradni. Száradás után befőttes üvegben fogom tárolni, igaz, nem túl sokáig, hiszen a hétvégén szándékomban áll egy jó gombalevest főzni.                                       

Ízletes vargánya

Jellemzés: Vastag húsú nagy gomba. A kalap barna, a tönk többnyire hasas, barnás felületén hálózatos rece van. A szűk nyílású csövecskék a fiatal gombán fehérek, később sárgászöldek. A gomba húsa hófehér, színe nem változik.

Kalap: Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le.

Csöves rész: Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga.

Tönk: Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tönkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a hálózat elmosódhat.

Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör. Szag és íz: Kellemes, közismert illatú, dióra emlékeztető ízű.

Termõhely és idõ: Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba. Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb. 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk.

Felhasználás: A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Sokféleképpen felhasználható, levesben, pörköltnek és sütve egyaránt jó. Állóképes. Jól tárolható és szállítható. Szárításra a legalkalmasabb gombánk. Ecetes, sózott vagy más módon tartósított gombakészítménynek is alkalmas. Az idős példányok csöves része kissé nyálkássá teszi az ételt, ezért azt ajánlatos eltávolítani.

Latin neve: Boletus edulis

(Forrás: http://fak.modulgp.hu) 

A jókedvű gombaszedés után elkezdtünk szomorúan pakolni, ugyanis megint eljött a búcsú ideje. Mint már annyiszor, most is nehéz szívvel hagytuk ott házunkat, a vidéket és a kedves szomszédokat. Legközelebb június utolsó hétvégéjén, az Őrségi Vásár idején fogunk menni.