Ez a brekkencs annyira csúf, hogy már szinte szép! A második fotón pedig kifejezetten aranyos.

 A barna varangy (forrás: http://www.tisza-to.hu/index.php?pg=sub_414)

Védett állat, értéke: 2000 forint

Európában szinte mindenütt megtalálható, előfordul Afrika északnyugati részén, valamint Japán kivételével egész Ázsiában. Magyarországon is igen elterjedt, alig van olyan élőhely, ahol ne lenne jelen, bár elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, de megtalálható erdőkben, tanyákon, kő- és homokbányákban, gyümölcsösökben, szőlőkben. 1300 m tengerszint feletti magasságig fordul elő.

A nőstények általában nagyobbak (12-13 cm), mint a hímek (8-9 cm). A színük zöldes barna vagy sötét szürke. Fejük széles, orruk lekerekített, a két szem közötti rész lapos. A dobhártya kicsi, alig észrevehető. A barna varangy bőre durva tapintású, szemölcsös. Párzási időszakban a hímek mellső lábain az első három ujj belső felületén szürkésfeketés párzási duzzanat, -léc látható (ez segíti a nőstényekbe való kapaszkodást).

A téli álmukból március közepe táján ébredő hímek előmásznak föld alatti, gyökerek közötti búvóhelyeikről, és langyos, esős éjszakákon a tavakhoz vezető csapások mentén várják a pár nappal később előbújó nőstényeket. Ilyenkor a több száz vagy akár több ezer varangy - más fajokkal együtt - leküzdve a különféle akadályokat, utakat, vasúti töltéseket, árkokat vonul a peterakóhely felé. A tavak felé igyekvő nőstények hátára aztán a szemfülesebb, vagy szerencsésebb hímek fölkapaszkodnak, és mellső végtagjaikkal szorosan átkulcsolják a hónuk alját. Ha egy hím már ebben a biztos és párzási előnyökkel járó pozícióban van, akkor a később fölkapaszkodni igyekvő konkurens hímeket jól célzott rúgásokkal és panaszos „ümm-ümm” hangjával próbálja távol tartani szíve választottjától.
Természetesen ilyenkor még nem történik párzás. Erre a hímeknek várniuk kell egész addig, amíg a lassan cipekedő nőstények elérik a tavakat.
Itt az ideálisnak tartott partszegély részeken a nőstény petezsinórt rak, melyben a peték két sorban helyezkednek el, a petezsinór hossza akár 5-7 méter is lehet.
A petezsinórt általában növények közé rakják. Párzás közben a nőstények ide-oda mászkálnak a vízben, a petezsinórt így csavarva rá a vízinövények ágaira. A párzási időszak vége felé (április közepe) a hoppon maradt hímek egyre elszántabban és erőszakosabban kapaszkodnak fel minden varangynősténynek vélt objektumra, nem ritka, hogy párzási lázukban akár a nőstényt, akár egymást is a szó szoros értelmében vízbe fojtják.
A megtermékenyített petékből 12-18 nap alatt kelnek ki a lárvák. Az ebihalak moszatevők, átalakulásuk kb. egy hónap alatt történik meg.
Mindkét varangyfaj kifejlett egyedei csak párzási időszak alatt tartózkodnak tavakban, az év többi részét erdőkben, sűrű bokrosokban, nem ritkán kertekbe is behúzódva töltik. Éjszakai életmódúak, ennek megfelelően az ekkor aktív állatokkal táplálkozik. Szinte mindent megeszik, amire éjszakai vadászata során rábukkan. Táplálékában szerepelnek meztelen csigák, hernyók, giliszták, legyek s egyéb rovarok, bogarak, de a nagyobb testű nőstények akár kisebb gerinceseket (egér) is zsákmányolhatnak.

A zöld varangyhoz hasonlóan rendelkezik egy bufonin nevű bőrméreggel, amely – akárcsak az unkáknál – kötőhártya irritációt okozhat!
Ha ragadozó támadja meg, testét felfújva négy lábán imbolyogva riasztja a támadót. Ez a védekezési taktika és az erős bőrméreg az esetek nagy százalékában megsegíti őket, azonban például a vöcskök gyakran nem törődnek ezzel, s fölhasítva a varangyok hasát, kicsipegetik a belső lágy részeket, a mérgező bőrt pedig otthagyják.

A barna varangy helyenkénti tömeges előfordulása ellenére fokozottan veszélyeztetett. Elsősorban a szaporodó- és telelőhelyekre való vándorlás során, az utakon átkelő példányok esetenkénti tömeges pusztulása miatt, de a barna varangynak számos természetes ellensége is van. A vízben lévő petéket és a kisebb ebihalakat is előszeretettel eszik a gőték, halak, vízibogarak és azok lárvái, a nagyobb ebihalakat pedig főleg a madarak zsákmányolják.

A régi Kínában nem tettek éles különbséget a varangy és béka között. A háromlábú varangy egy holdszimbólum, kiegészítő párjaként a napszimbólumként szereplő háromlábú hollónak. A varangy emellett a hosszúélet jelképe is. Egy ősi hagyomány szerint a varangy egykor maga a holdistennő, Change volt, aki férjétől ellopta az örökélet elixírjét és a holdra szökött, ahol varanggyá változott. A szerencsekívánó nyomatokon, és egyéb ábrázolásokon a háromlábú varangy a pénzistenként ismert Liu Hai elválaszthatatlan társa. A varangyok az öt méregként ismert csoport tagjai is.