Mint már lentebb megígértem, ebben a posztban az állatainkat mutatnám be. Amikor Szomorócra utazunk, egyik-másik utazik velünk, attól függően, hogy hány napos ottlétet tervezünk, hiszen az otthon maradt állatok ellátásáról gondoskodni kell.
A legtöbbet utazó állatunk a Nudli névre hallgató yorkshire terrier kiskutyánk. Ő az, aki napközben is, ha nem vagyunk odahaza a házban tölti idejének nagy részét. 3 éves kutyus (8 hetes kora óta velünk él), normál méretű, rendkívül önfejű és csökönyös, valamint rendelkezik minden olyan rossz tulajdonsággal, mint a terrier-fajták általában. Mindezektől függetlenül imádnivaló jószág. Szomorócon imád futkosni a nagy réteken és mindig rabul ejtik őt a különböző vadak által otthagyott szagminták.
A másik kutyunk a 2,5 éves Roni, aki fajtáját tekintve egy ónémetjuhász. Izmos testfelépítéssel és gyönyörű, hosszú szőrzettel rendelkezik. Otthon ő vigyáz a házra és ő is 8 hetesen került hozzánk. Ronit sokszor otthonhagyjuk hétvégi kiruccanásunkkor, természetesen ellátva megfelelő mennyiségű vízzel és kajával. Szomorócon élvezi ő is a nagy tereket, sétáink alkalmával megőrizve hidegvérét, ő mindig előttem-mellettem-mögöttem lebzsel. Természetesen utazásaink előtt mindkét kutyát megfelelően ellátjuk kullancs elleni védelemmel, hiszen nálunk fokozottan fertőzött a terület.
Van nekünk egy cirmos kandúrunk is, aki nemes egyszerűséggel a Cicám, Cicusom nevekre hallgat. Ő egy 2 éves ivartalanított cica, és 8 hetes kora óta velünk él a lakásban, nem kijárós fajta. Elődeit - kivétel nélkül - sajnos nagyon hamar elcsapták az utcasarkunkon, így úgy határoztunk, hogy ő örök életére szobafogságra ítéltetik. Amikor Szomorócra visszük, akkor egy cicaszállító dobozban teszi meg oda a 312 km-t, általában a háromnegyed utat végignyávogva. Szomorócon is benti cica, szemmel láthatóan jól érzi magát ott is. Ha csak 1-2 napra utazunk, akkor általában - természetesen víz és kajamennyiséggel ellátva - ő is otthon szokott maradni.
Még mindig nincs vége a szőrmókok felsorolásának: van ugyanis 2 db tengerimalacunk is (név és fotó nélkül), akik néha többen is szoktak lenni, mivel hím és nőstény neműek lévén folyamatosan biztosított a szaporulat. Ők is csak hosszabb tartózkodás esetén jönnek velünk, 2-3 napot ők is kibírnak.
Albert, a dolmányosvarjú 1 éve van nálunk. Laca találta őt a Duna parton, amikor is egy bokor aljából rárikoltott. Valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig repülni tanulhatott és nem talált vissza a többiekhez. Még kismadár volt, amikor Lacám hazahozta, először csak kalitkában volt, majd a ház mellett lévő nyári konyha oldalához lett neki egy röpde építve, így kényelmes hely van neki biztosítva. Ha Szomorócra utazunk hosszabb időre, ő is utazik velünk, van neki egy nagyobb rácsos ketrece, amiben nem csak utazik, de Szomorócon abban is lakik. Férjemnek tervében van - ha leköltöztünk - egy röpde építése, hogy Albinak megfelelő helye legyen ott is. Nagyon aranyos madár, igényli a közelségünket, a simogatást, viszont rettenetes hangja van; de talán erről leginkább a szomszédok tudnának mesélni, amikor minden reggel negyed 6-kor köszönti a felkelő napot és hiányolja a reggelit.
Legújabb családtagjaink egy Fischer törpepapagáj-pár, ők még nem ismerik a szomoróci környezetet, mert egészen friss beszerzések. 1 éves hím és tojó papagáj, úgynevezett Lovebird - szerelemmadarak, a hűség mintaképei...
Befejezésképpen pedig van otthon egy akváriumunk is, pár darab kisebb-nagyobb hallal, garnélarákkal, törpe karmosbékákkal. Az akvárium az, amely mindig otthon marad, így az etetés meg a szűrőberendezés tisztításának megoldása gondos szervezést igényel.
Távlati terveinkben szerepel - természetesen ha már leköltöztünk - pár (3-4) darab kecske és talán egy szamár beszerzése. Sokan lebeszélnek a kecskéről, mert egy különös, csökönyös természettel megáldott jószág - de nem tudnak. Én nagyon szeretem őket, főként a vadas színűeket. Ha majd meglesznek, megoldjuk, hogy ne rágjanak össze mindent... A szamár pedig azért tetszik, mert van valami különös báj a pofijában - huhh, lehet, valami baj van az ízlésemmel?
Utolsó kommentek