Ez alatt a hét alatt, amit Szomorócon töltöttünk, természetesen nem csak munkára, hanem egy kis kikapcsolódásra is sor került. Kedves szomszédaink meghívására, amely kürtöskalács-sütésre szólt, egy üveg Tokaji kíséretében egyik kora este, a ház mögötti réten keresztül átballagtunk hozzájuk.
Julika már sürgött-forgott, a tészta meg kelt és a tűz is égett már. Én életemben először most láttam ilyet, mert eddig mindig csak vásárokon, vagy Budapesten áruházak mellé telepített bódékban láttam kürtöskalácsot, így tágra nyílt szemekkel figyeltem és próbáltam segédkezni. Maga a tésztája egy egyszerű kelttészta recept: liszt, tojás, tej, élesztő, vaj, pici cukor, pici só. Majd amikor megkelt, kicsit ki kell nyújtani, és hosszú csíkokat kell belőle vágni, majd sodorni. A sütési folyamathoz van egy bizonyos célszerszám, azt hiszem a neve kúpos sütőfa. A sütőfára a csíkokat fel kell tekerni úgy, hogy a csíkok szélei kissé fedjék egymást, majd cukorban megforgatni, s azután mehet a parázs fölé. Lassan forgatva sütjük, és amíg a cukor mázzá válik, addig a tészta is megsül. A sütés befejeztével óvatosan le kell csúsztatni a kalácsot a sütőfáról, meghempergethetjük cukorban, vagy fahéjas cukorban, vagy akár kakaóban. Még melegen, frissében fogyasszuk el!
A frissen sült kürtöskalács illata belengte az egész környéket. Jóízű beszélgetés közben a kalács is elfogyott, mi több, az az üveg Tokaji is, amit direkt erre a célra szántunk.
Utolsó kommentek