Ez az egy hét a hálószoba rendbehozatalára volt szánva. Feladatunkat csak részben sikerült teljesítenünk, hiszen a padlólerakás még mindig várat magára. Mint már az előzőekben is említettem, a háznak talán ez volt a legrosszabb állapotban lévő helyisége. A hajópadlón kívül - amely már február óta fel volt szedve -, az oldalfalak is borzalmas állapotban voltak. Némelyik helyen egészen tégláig kellett verni a vakolatot, akkor láttuk, hogy 110 évvel ezelőtt kötőanyagként a kertben ásott agyagos földet használták... mindenesetre így is szép kort megélt. Tehát vastagon kellett vakolni, majd azt hagyni száradni, aztán jöhetett a glettelés. Mivel Laca úgy ítélte meg, hogy sokkal egyszerűbb, ha telibe gletteli az egész felületet (mert így legalább a régi mész nem hólyagosodik-pödrődik fel az újabb rétegtől), összeszámoltuk, hogy a 20 nm-es szoba kigletteléséhez kb. 18 kg glettanyagot kevert be és használt fel. Száradás után SUPRA mészfestékkel végigmeszelte a szobát, de mondanom sem kell, hogy simán el bír még egy réteg festést. Úgy hogy legközelebb a meszeléssel kell indítanunk.

Itt még a kezdetek

Én közben nekiláttam az ablakok rendbehozatalának. Illetve csak az egyik lett kész, de az is hagy maga után kívánnivalót. Hiába, régiek a nyílászárók, az én ügyességem, tudásom nem ér fel egy mesterember szaktudásával, de hát a pénz az nagy úr... egyelőre így is megteszi.  Mondtam is Lacának, ha egyszer meggazdagodunk, akkor hívunk egy egész mázolóbrigádot. Persze festés előtt én is gletteltem, előtte még szögtelenítettem... na azért szívesen elbeszélgetnék azzal, aki egykoron a szicsacsos szigetelőcsíkot szögekkel rögzítette. Szidtam is szegényt ismeretlenül, no meg akkor is, amikor a gyönyörű gerendamennyezetből húzkodtuk ki egymás után a 65-ös szögeket... ha már állagjavítást, mi több, állagóvást nem végeztek a hosszú évek során, akkor legalább rombolni nem kellett volna...

Az ablakpárkányaink egytől-egyik így néztek ki.  

Az oldalfalon lévő ablakot kell nézni. Sajnos a szemköztire nem maradt idő.

A rombolásról jut eszembe, hogy a ház jobb oldalán volt egy gyönyörűséges, téglából kirakott, boltíves pajta. Néhány falubéli ember esküszik rá, hogy szebb volt, mint maga a ház, nem volt még egy ilyen pajta a faluban, sőt a környékén sem. Ebből a pajtából már csak egy kis töredék, a volt gazdasági épület legeleje látszódik, amelyet akkor lusták voltak elbontani, így ránk maradt az összeomlás határán. Az akkori tulaja inkább elbontatta a pajtát ahelyett, hogy rendbehozatta volna. Természetesen nekünk tervünk van vele, legelőször is balesetmentessé kell tennünk, aztán jöhetnek a távolabbi tervek: valószínűsíthetően vendégház lesz belőle úgy, hogy egy vagy két falát meghagyva, illetve helyrehozva, belmagasságát megemelve próbálunk egy kisebb alapterületű, a környezethez és a "nagyház" stílusához illeszkedő kisházat építeni - de szigorúan csakis azután, miután odaköltöztünk. 

Visszakanyarodva a hálószobához: férjem már pénteken este elkezdte (volna) lerakni a padlót. Lerakott vagy 1-2 nm-nyit, és hát nem úgy állt, illetve feküdt az ott, ahogyan kell (helyenként befért az ujja a szigetelőréteg és a padló közé)... visszaszedte, lerakta mégegyszer.... azt is visszaszedte... újra megismételte és nem stimmelt... a fal mellett kb. 2 cm-rel magasabb volt a betonalap. Próbálta levésni, de úgysem volt jó. Mivel már jó késő este és ő rettenetesen fáradt volt, ezért aludt rá egyet és másnap megbeszéltük a további lépéseket: az egyetlen megoldás az, ha mi húzunk rá egy legalább 5 cm-es betont. Azzal a lendülettel elindultunk Őribe, hogy megvegyük a szükséges cementmennyiséget. A beton többi összetevőjéből még volt otthon. Így újra zúgott a betonkeverő, férjem hordta fel az anyagot, én kőműveskanállal simítottam, ő vízszintre simította. Mivel délután barátaink is meglátogattak bennünket, ezért csak este fejeztük be a munkát: Laca már sötétben kanalazta ki az utolsó vödörnyi betont a keverőből. De megérte a fáradtságot, mert így gyönyörű, egyenletes felületet kaptunk, amelyre legközelebbi alkalomkor már gyerekjáték lesz a padlólerakás.

 Ez a frissen meszelt fal és a friss beton. Mire legközelebb megyünk, addigra kiszárad.