Aki ismer engem, az jól tudja, hogy szeretek főzni és tudok is. Köszönhetem ezt annak, hogy már 8 éves korom óta gyakorlom. Észrevehető, hogy itt a blogban is szívesen ajánlom a különböző gasztro-blogokat elolvasásra, többnek már törzsolvasója vagyok és már nem egy receptet én is kipróbáltam.

Most viszont Húsvét alkalmából, amióta Laca a férjem -immár három éve lesz majd ősszel - hagyományosan ő készítette el kissé rendhagyó módon a húsvéti sonkát (és volt már rá példa, hogy a karácsonyi sonkát is). Azért írom, hogy rendhagyó, mert ő nem főzi, hanem a sütőben, tepsiben süti a sonkát. Ezt a fajta elkészítési módot kevesen ismerik, pedig ha tudnák, hogy milyen isteni, szaftos, ízes marad a sonka, akkor talán többen folyamodnának eme módszerhez. Igaz, időt bőven kell rá szánni, nem lehet csak úgy otthagyni, hanem állandóan figyelni és locsolgatni.

Kezdődött azzal, hogy én általában erre az alkalomra úgynevezett parasztsonkát szoktam vásárolni, most is sikeredett két gyönyörű, nagyobb félsonkát választani a hentesnél, több, mint 3 kg súlyban. Lacám a sonkák bőrét bekockázta (ő úgy hívja, hogy beírdalta), majd tepsibe fektetve, fél kg sertészsír hozzáadása után lefóliázta, és betette a sütőbe 200 fokra.

 Kezdetben fél óránként rálesett, forgatta, zsírjával locsolgatta, majd amikor a kockázott szalonnarész kezdett szétnyílni, akkor kezdte el ő sörrel locsolgatni. Az egész művelet több, mint 4 órát vett igénybe, de az utolsó 45 percben már igen intenzíven kell ránézni, majd hogy nem 5 percenként. Locsolni a sörös zsírral, vigyázni, hogy ne süljön túl, hiszen akkor nagyon száraz, élvezhetetlen lesz az íze.  Én már rég szúnyókáltam, amikor Laca végzett a sütéssel. Mindenkinek tudom ajánlani a sonkasütést, mert így egy jóval intenzívebb ízt kapunk, mintha főznénk, hiszen ott a főzővízben maradnak az ízaromák. Nem beszélve az utána maradó sült zsírról, hmmmmm... arra húsvét utáni hetekben is rájárunk.

Az én dolgom húsvét vasárnap reggel már csak a tojásfőzés, a medvehagymás vajkrém elkészítése, a kalácsszegés és legvégül a felszolgálás volt. Mondanom sem kell, hogy a fogyókúrámat is fel kellett függesztenem erre az ünnepre. 

Minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket és jó sonkasütést kívánok!