...vagyunk egyre többen, akik úgy érzik, hogy a pörgős, nagyvárosi életüket szívesen lecserélnék nyugodt, békés, falusi mindennapokra... és mindezt "papírra" is vetik. A világhálón szörfözgetve egymás után akadok rá a hasonszőrű blogokra, amelyeket érdeklődve olvasok. Természetesen nem véletlenül kötődnek ezek a virtuális ismeretségek, hiszen a közös cél, a hasonló gondolkodás egymás mellé sodor bennünket. Mindezeket a blogokat szeretném megosztani saját olvasóimmal is, így a kedvenc blogjaim között megtaláljátok őket. És ha már a parasztházas blogoknál járunk, szeretném egy blogger társamat "vályogvetőt" megkérni, hogy engedjen hozzáférést az általa írt "Vályogház Nagyszékelyen" című szerzeményéhez. Az ő oldala is a kedvenceim között szerepelt, hiszen szívesen olvasgattam egészen addig a pillanatig, amíg nem lett jelszóval védett.

És visszatérve a városi emberek vidékre vágyódásához témával kapcsolatban a saját indíttatásomat mesélném el: Istennek hála, hogy elég sokáig én (+ a húgom és még 21 unokatesóm) igazi, vidéki nagyszülőkkel rendelkeztem. Gyermekkorom nyarait - amelyek akkor még igazi nyarak voltak - tesómmal egyetemben minden évben egy Tolna megyei piciny falucskában töltöttük. Évenként 2,5 hónapig a falusi gyermekek mindennapjait élhettük: segítettünk a konyhakertben gazolni, a dohánylevél felfűzésében, az állatok ellátásában, kihajtásában, a dinnyeszedésben és gondtalanul fürödtünk a faluszéli tóban. Úgy érzem, az én esetemben ezek a nyarak alapozták meg, hogy amióta felnőtt lettem a nagyváros forgatagában, azóta vágyódom vidékre. Imádom az állatokat, a növényeket, a csendet... megérint a vidék "illata", tisztelem és becsülöm a falusi embereket, és mindig is szerettem volna egy vidéki házat természetesen vidéki élettel. A ház már meg van, a vidékre költözésünk pedig -a belpolitikai viszonyokat elnézve- szerintem hamarább eljő, mint terveztük, illetve gondoltuk volna...