Hogy miért is adtam ennek a posztnak ezt a címet? Azért, mert általában télen az építőipari munkálatok téli álmot alszanak. Még ha belső felújításról is van szó, akkor is nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ne hogy lefagyjon a csempe a falról, vagy esetleg felfagyjon a frissen lerakott padlólap. Persze, ha készen akarunk lenni májusig (vagy júniusig) muszáj télen is valamicskét haladnunk. A mostani flexibilisnek nevezett ragasztók azért a burkolásban nagy segítséget nyújtanak, de azokat sem érheti pár napig mínuszos hőmérséklet.
Tegnap este jöttünk haza és máris mehetnékünk van. Egyre otthonosabb kezd lenni a ház, és mi egyre nehezebben szánjuk rá magunkat a vasárnap délutáni vagy kora esti hazafelé indulásra. Szombat reggeli megérkeztünkkor 4 fok fogadott a házban, pedig alig egy hete még 26 fokban zártuk be magunk után az ajtókat. Erősen meglátszott a leheletünk, így én, mint a begyújtás nagymestere, azzal foglalatoskodtam, hogy három helyre paralell sikerüljön begyújtanom. Lám, lám, született pesti lány lévén ugye hogy meg lehet tanulni a fatüzeléses kályhák begyújtásának módját? Én már nagyon is vágom a technikát, csak győzzük tüzelővel. 11 órakor kezdtem fűteni és délután 3-4 óra körül már viszonylag elfogadható, 16-17 fokos, este pedig kimondottan meleg, 25-26 fokos hőmérséklet volt a házban. Ez másnap reggelre 20-21 fokra hűlt vissza, a cserépkályha viszont kellemes meleg volt, így a reggeli kávémat már a cserépkályha padkáján ülve, hátamat nekivetve kortyolgattam.
Rendeltünk fát. Mivel ez frissen vágott faszállítmány, így a begyújtással még várnunk kell, majd jövőre talán jó lesz. 
Viszont valamit kezdenünk kellett vele, hiszen ott csúfította a házunk elejét, így férjem nagy lendülettel és egy kiadós, sült szalonnás reggeli után nekilátott, hogy farakást csináljon a traktorról sebtiben ledobott farönkökből. Igazi, nagy erőket igénylő férfi munka volt ez, hiszen egy-egy farönk elérte a 70-80 kg-mot, vagy akár a mázsa húszat is.
A farakás után némi kikapcsolódásképpen Laca folytatta a múlt héten megkezdett fürdőszoba csempézést, ám az anyag kevésnek bizonyult. Bepróbáltuk a helyére a zuhanykabin alját is, frankó lesz, csak már lenne összeszerelve! Kicsit fázom ettől a gondolattól, hisz annyi csavar és kütyü van hozzá csomagolva, hogy ember legyen a talpán, aki ezt átlátja! De ez még a jövő zenéje, ugyanis ennyire hideg lévén férjem úgy döntött, hogy előbb ráköti az előre befalazott vezetékeket a vízrendszerre, aztán vasárnap kora délután, indulásunk előtt vízteleníti a házat. Így, amikor két hét múlva újra jövünk, az előre hordókba letárolt vízből kell majd tisztálkodási szükségleteinket kielégíteni. Gyermekkorunk szép világa, amikor lavoárba mosakodtunk, istenem, de szép is volt! Most újra átélhetjük ezeket a pillanatokat. Viszont úgy tervezzük, hogy az év végén egy egész hetet ott töltünk, beleértve a szilvesztert is, így arra az időre újra feltöltjük a rendszert vízzel. Sajnos ez az ára annak, hogy a ház fűtése csak akkor megoldott, ha valaki ott tartózkodik. De inkább ez az apró kényelmetlenség, mint az aranyárban lévő vezetékes gáz!
Utolsó kommentek