Hú, már jó régen nem írtam egy sort sem az átalakítással kapcsolatban, és az ismerősök csak nyaggatnak, hogy folytassam, így hát összeszedem a gondolataimat és folytatom onnan, ahol abbahagytam.

Nyár óta nem kevés víz folyt le a Kerca-patakban. Szigorúan kéthetente járunk a házhoz, hiszen azt szeretnénk, ha mielőbb kész lenne. Laca szeptemberben még fizetésnélküli szabit is kivett, hogy tudjunk a munkálatokkal haladni. Fájó szívvel ugyan, de nekem vissza kellett jönnöm Pestre dolgozni, így amikor következő hét péntekjén újból Szomorócra érkeztem, gyönyörű látvány fogadott: a konyha kifestve, felkövezve, konyhapult felfalazva. Még aznap este fugáztunk, hogy másnap lehessen a konyhát berendezni. Csodás pillanatok ezek, és szívemet büszkeség tölti el, hiszen férjem olyan munkát végzett, amelyet bármely burkoló mesterember megirigyelhetne. Október 23-ai hosszúhétvégén több látogatónk is akadt: ismerősök pihentek a közelben és szinte egyikőjük sem hagyta ki a lehetőséget, hogy ne néznék meg a legújabb projektünk tárgyát. Volt, aki meg is kérdezte tőlem, hogy a Laca szakmája burkoló? Ez a kérdés azt hiszem mindent elmond... de bizonyítsanak a fotók:

Ugyan a konyhapultnak még nincs széle, az ajtóban még nincsenek kilincsek, de lassan-lassan alakulunk. A fotókról egyértelműen látszik, hogy az én mesterem milyen csodálatos munkát végzett. Jó csapat vagyunk mi ketten: az ő feladata a szakmunka, az enyém a látványterv, díszítés, festés. Mindketten azt valljuk, hogy feltétlenül meg kell őrizni a ház régies hangulatát, így próbáljuk úgy összeszedni hozzá a különféle berendezési elemeket, hogy passzoljon a ház stílusához. A teatűzhely megléte egy központi kérdés, mert azon kívül, hogy meleget áraszt, véleményem szerint egy autentikus parasztház nélkülözhetetlen kelléke is. A falak minden helyiségben fehérek (meszeltek) lesznek, hisz a parasztházaknál egy ősrégi szokás. A fehér szín a tisztaságot, az egyszerűséget jelképezi. Nem véletlenül volt az sem a régi időkben, hogy falun az emberek minden tavasszal újrameszelték a falakat. Az ablakok, ajtófélfák sötétbarna színűek lesznek, maga az ajtólap pedig mindenhol mahagóni lazúr. A gerendás mennyezet természetesen sötétbarna, festését itt-ott, főleg a széleken javítanunk kell.

Mivel a konyha és a nappali között van a cserépkályha (a konyhából lehet fűteni), ezért úgy gondolom, hogy mind színvilágában, mind stílusában a konyhának egy erős meghatározó eleme. Mivel a kályha zöld színű, így a padlólap, a csempe, sőt a konyhabútorok is - bár különböző árnyalatban, de mind - zöld színben pompáznak.

A konyhaajtó helyén eredetileg volt az óriási méretű padlásfeljáró, ami anno elbontásra került. Amikor beállítottuk a konyhaajtót, muszáj volt egy áthidaló gerendát közbeiktatni. A férjem csak egy sor téglával falazta fel a plafonig, abból az elgondolásból, hogy az ajtó felett így keletkezik egy polc, amelyen -egy parasztház elmaradhatatlan kellékeit - a köcsögöket, kancsókat tudom tárolni.

Legutóbbi hétvégénken a fürdőszoba került sorra. Mivel anno 1989-ben a kódisállásba beépítettek egy csöpp fürdőszobát, úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megnagyobbítjuk. Így a régi, egyszerű zuhany lassan elbontásra, a régi WC-csésze kicserésre kerül. A házban ez lesz az egyetlen olyan helyiség, ahol egy kicsit modernebb berendezés fogja a kényelmünket szolgálni: ezt a kényelmet a masszázsos zuhanykabin képviseli. A konyha "vizes"-blokkját direkt azzal az elhatározással tettük a fürdőszobával határos falra, hogy egyszerűbb feladat legyen a csatornát és a vizet rácsatlakoztatni a fürdőszobai rendszerre. Így Laca első tevékenysége a vízcső, valamint a csatorna helyének a kivésése az oldalfalban, illetve az aljzatban. A csövek behelyezése után az aljzat kapott egy 5 cm-es betont, majd ezt követte a padlólap. Természetesen a padlólapozás előtt a vízcsövek be lettek gipszelve, majd vakolva, így az oldalfalak is már csempézésre várnak.

Kicsit felborította az elgondolásomat az a tény, hogy a pénzügyi válság sajnos a mi házunk tájára is kihat, így az anyagokkal is spórolnunk kell. Ez nevezetesen abban mutatkozik meg, hogy mivel a konyhai padlólapból jócskán maradt, így a maradék pont elég lesz az előszobára. Azt a padlólapot, amelyet pedig az előszoba aljzatának vettünk meg, bekerül a fürdőszobába, így csak az oldalfalak csempéjét kellett most legutóbb megvásárolnunk. Viszont ezzel borult az előzetes elgondolásom, a napsárga, mediterrán hangulatot árasztó fürdőszoba. Ez most így egy kicsit fakóbb lesz, de új és tiszta, és azt hiszem, hogy ugyanannyira szerethető lesz, mint amennyire az előző tervem lett volna.

Itt látszik a padlólap: kicsit barnás, inkább beige színű, halványan márvány-mintás olasz padlólap, amelyhez méz színű fugaanyagot vettünk.

... és itt a csempe, amihez természetesen fehér fuga illik. Ez is leginkább beige színű és márvány-mintás is, remélem, az összhatás remek lesz. Viszont a hideg idő beköszöntével csínyján kell bánnunk a csempézéssel, mert addig, ameddig a házban tartózkodunk, jó idő van, de mivel nem fűtjük a házat állandóan, így felmerülhet a fagyveszély.

És ha már itt tartunk, akkor a fűtésről néhány szó: A házban adott volt egy gyönyörű, zöld kerámiacsempés, ülőpadkás cserépkályha, amely a konyha és a nappali között helyezkedik el oly formán, hogy a konyhából lehet megrakni és mindkét helyiséget fűti. Ezenkívül a nappaliban találtunk még egy kéménylyukat, valamint a konyhában és a hálószobában is van egy-egy kéménylyuk. A háznak összesen 2 kéménye van.  Mikor megvettük a házat, már akkor eldöntöttük, hogy itt bizony nem lesz gázfűtés! Vettünk egy használt teatűzhelyet és egy vadiúj, üvegablakos, kicsit kandalló-feelinges vaskályhát. A teatűzhely a konyhába került, a vaskályha - egyelőre - a nappaliban áll, ideiglenes jelleggel, mivel a hálószobához még abszolút nem kezdtünk hozzá. A gázfűtés ellen több érv szól, mint mellette: inkább kezdeném az előnyeivel: kényelmes és tiszta. A hátrányai: természetesen legelőbb a köbméterenkénti ára, aztán a minősége: egyszerűen nincsen fűtőértéke. Utána folytatnám azzal, hogy a gázfűtés kiépítése sem kétfillér, maga a radiátor pedig stílusromboló (bár erre még visszatérek) és nem utolsó sorban a mai világban arra is kell gondolnunk, hogy amíg fa mindig van/volt/lesz, úgy a földgázzal kapcsolatban már nem merném ugyanezt kijelenteni. Tehát megmaradunk a fafűtésnél, a konyhában és a vaskályhában vegyesen fa és szén tüzeléssel melegítünk, a fürdőszobában pedig - más lehetőségünk nem lévén - elektromos törülközőszárítós radiátor lesz felszerelve. Nyitott ajtók mellett a fürdőszobába napközben megy annyi hő, viszont zuhanyozás előtt egy órácskára bekapcsoljuk majd az elektromos fűtést. Legutóbbi ottjártunkkor 8 fok volt megérkezésünk pillanatában. Ahhoz képest, hogy a térségben az előző 2 hétben többször esett mínuszba a higany szála, ez nem is annyira rossz!

 Az említett cserépkályha: az első képen a konyhából, a másodikon pedig a nappaliból fényképezve

Legutóbb nem csak a csempézés volt porondon, hanem a konyha világítása is. Sikerült olyan, rusztikus stílusú, a régi időket idéző lámpákra bukkannunk, amelyek tökéletesen visszaadják az egykori paraszt konyhák hangulatát.

A lámpa másik párja az étkezőasztal felett lett elhelyezve.