Természetesen a két hetes szabadság nem csak a kikapcsolódásról, hanem a munkáról is szólt. Programjainkat leginkább az időjárás függvényében úgy terveztük, hogy hol délelőtt, hol pedig délután kerítettünk rájuk sort, így a nap egyik felét a felújítási munkálatoknak szentelhettük.

Laca folytatta a fürdőszoba csempézését és padlólapozását. A toalettet is kicseréltük a víztartállyal együtt, így volt egy igazán kényelmetlen napunk, amikor is a szükség adta dolgainkat máshol kellett intéznünk. A burkolást nem sikerült befejeznie, az augusztus 20-i hétvégén várat magára.

Lacám végzett mindkét előszoba kivakolásával, már csak a mennyezetet kell befejeznie. Mivel az egész házban – kivéve az előszobát és a fürdőszobát – fagerendás mennyezet van, így máshol nem volt gond a málló vakolattal. Itt viszont Laca hiába próbálta volna bevakolni, szinte lehetetlenség volt, ahogy felkente, azon mód már potyogott is vissza a régi vakolattal egyetemben. Kitalálta, hogy ezekben a helyiségekben gipszkarton álmennyezet lesz, amit felrakás után glettelni kell még, de ez korántsem annyira munkás, mint az újravakolás.

Én szokásosan a festés-mázolást vállaltam fel, amiben Timi is segédkezett. Mivel a napi betevőről is gondoskodnom kellett, így a minden napos főzésen túlmenően közös erővel lemázoltuk az előszoba ablakokat és a 110 éves bejárati ajtót. Végre a hálószoba ajtót belülről is sikerült lekennem lazúrral, így most már kezd egységes képet alkotni. Viszont nem maradt időm a hálószoba másik ablakára, de következő dolgos ottlétünkkor mindenképpen sort kerítek rá, no meg a fotózásra is, mert ez a poszt most fénykép nélkül marad. 

Kicsiny házunk felújítása lassan, de biztos alapokon halad…