... csak éppen a hóember nem táncolt, mert nem volt hó. Pedig mennyire készültünk rá, hiszen tavaly ilyenkor szerettünk bele az Őrség havas dombjaiba, a zúzmarás fáiba. Tervezgettük, hogy jó nagyokat szánkózunk és csúszkálunk, e helyett naponta óriási sétákat tettünk a kutyusainkkal a száraz, de verőfényes hidegben. A szikrázóan tiszta, fagyos levegőben jól kiszellőztettük tüdőnkből a városi szmogot. Egy egész hetet tudtunk most a házunkban tölteni, de a munka nem volt annyira haladós. Először is vissza kellett állítani a házban a vizet, aztán sorban jöttek a vizes, apró-cseprő munkálatok, így nagyobb volumenű kivitelezés ez alatt az egy hét alatt nem történt. Megejtettük a zuhanykabin főpróbáját is, amely nagyszerűen sikerült. Jó kis szerkezet ez, bár el tudnám képzelni, hogy kicsit erősebb vízsugárral masszírozzon a 9 fuvókáján keresztül. A vadi új mosogatóm is kipróbálásra került, némi átszerelés után tökéletesen működött. Mikor leérkeztünk a házba, 0 fok fogadott bennünket, amelyet nem mondhatok éppen barátinak. Két napunkba telt, amíg a házat fel tudtuk teljesen fűteni, ezt követően már csak a cserépkályhát raktuk és azt is egyre kevesebb tüzifával. Stabil 20-22 fok volt a házban.
Viszont ez alatt az egy hét alatt a társasági életünk igencsak fellendülést mutatott, ugyanis új ismeretségekre tettünk szert, többen meglátogattak bennünket az ott töltött idő alatt, és természetesen mi is több mindenkinél tettük tiszteletünket. Az emberek barátságosak, szívesen fogadtak, viszont szívesen és kíváncsian jöttek hozzánk is. A szilveszter kettesben, békésen és csendben telt, a faluban nem történt sem petárdázás, és tüzijátékot sem láttunk nem kis örömömre. Az én értékrendemben a mostani időkben oly divatos házi tüzijátékot én abszolút felesleges pazarlásnak, egyfajta sznob külcsínnek, giccsnek tekintem, és valljuk be őszintén, hogy lassan már-már unalmas is, hiszen vannak olyanok, akik szülinap, névnap, gyermekszületés, vagy akár csak egy egyszerű buli alkalmával is ellődöznek több tízezer Ft-ot. Egyedül a szomszédos Szlovéniából hallatszottak át már kora délutántól a petárdák zajai, amelyeket bent a házban nem is lehetett hallani, csak ha kint álltunk az udvaron. A TV műsor nézhetetlensége miatt álomba szenderültünk, majd éjfélkor, a himnusz és a koccintás után ott folytattuk eme tevékenységünket, ahol abbahagytuk, a "tollasbálban". Ilyen különösen nyugodt, csendes szilveszterünk rég volt már, amit nem is bántunk, hisz egész évben dolgoztunk eleget, most legalább pihentünk.
Néhány fotó az aktuális állapotról:
A mi házunk
A házunk mögötti ligetes terület
A nappali egy sarka
A konyhánk egy kellemes zuga
Csendélet csipkebogyóval
Utolsó kommentek