Őrségi parasztházunk

Az ŐRSÉG - a tájegység, amely örökre rabul ejtette a szívünket. Kercaszomor, közelebbről Szomoróc, amelyet most már szűkebb hazánként emlegethetünk.


Az ŐRSÉG... nem is oly rég még azt sem tudtam, hogy merre keressem a térképen. Miután 2007. decemberében ezen a vidéken töltöttünk 3 napot, azóta szinte megállt az idő. Végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszerettünk a férjemmel együtt ebbe a vidékbe, s a megoldást kerestük arra, hogy mily módon csempészhetnénk mindennapjaink gondolatába e csodálatos helyet...


Web-napló egy 110 éves parasztház felújításának margójára...

KÁLYHÁS

Cserépkálya, kandalló, kemence(beltéri-kültéri, búbos), kerti sütőalkalmatosságok szakszerű építése, karbantartása garanciával. Cserépkályha elbontása sitt elszállítással. +3630 6929649 e-mail: cskalyha@gmail.com

Képeink

Kedvenc oldalaim

* Kercaszomor
a helyi Önkormányzat hivatalos oldala
* Verolitta Vendégház
az igényes, falusi turizmus
* Őrség.lap.hu
minden, ami az Őrséggel kapcsolatos
* Hétrét Együttes
* Neil Young Sétány
ha szereted az igényes és jó zenét
* Őrségi ingatlanközvetítés, értékbecslés
a mi házunk lelőhelye (is)
* Őrségi Teleház
információk, rendezvények, programok, szálláshelyek
* Őrségi fotók
Kelemen Gábor fotográfus képei
* Őrségi kerámiák
Csótár Rezső népi iparművész, szentgyörgyvölgyi fazekasmester
* Ferencz-porta
bemutató gazdaság, bioporta és szálláshely Szalafőn
* Őrvidék
hasznos információk az őrség tájegységeiről
* Tönköly-porta
Soós Ferenc kercaszomori ökogazda által készített vegetáriánus ételek, hajdínás-étkek, tönköly-párnák
* Bognár Étterem és a Zala Parti Betérő Pizzéria
a környék legfinomabb hajdínás vargányalevese, őrségi specialitásai, magyaros ételei és pizzái
* Térkép
ahol megtalálhatsz bennünket

Kapcsolat

Utolsó kommentek

  • annavoice: Kedves annamarie! Vályogházzal és parasztházakkal kapcsolatosan barangoltam a neten, amikor ráleltem az „Egy vályogház naplója képekben” című blogr... (2013.07.05. 02:14) Költözködünk...
  • fűrészpor: Már azt hittem, hogy vége a blognak. :) Pár hónapja olvastam bele és most kíváncsiságból ide néztem, de már megyek is a blogspotra. :) (2009.12.10. 11:39) Költözködünk...
  • Kaga: @Péterbácsi: Jaja, vagy a blogter is. Esetleg freeblog, de ott a világon mindent megszabnak... (2009.10.30. 14:49) Költözködünk...
  • accipiter: Az egyik barátnőm családja is gondolt egyet és felújították az örökölt kúriát és le is költöztek Kazárra. :) Egyedül dórinak hiányzik Pest a család ... (2009.09.24. 14:51) A felújítás is halad...
  • Péterbácsi: Jól döntöttél a blogspot egy kiváló lehetőség! (2009.08.18. 07:13) Költözködünk...
  • Utolsó 20

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Újra itthon

2009.05.18. 00:00 - annamarie

Címkék: itthon virágok kert felsőpakony

Itthon (számunkra ez a szó egyelőre még egy jó darabig Felsőpakonyt jelenti) is van 240 nöl, amelyet rendezni-gondozni kéne, de amióta meg van a szomoróci házunk, azóta az itthoni kert mostohagyerek. Az idén a rengeteg elfoglaltságunk mellett megpróbáltunk egy picivel több figyelmet és energiát fordítani a kertre, amelynek eredményeképpen mára egy kicsivel rendezettebb hatást kelt. A kevés időre és a még kevesebb energiára  rácáfolva azért az itthon is tartogat néhány gyöngyszemet, amiben kedvemet lelem. Íme:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt Szomorócra mentünk, a kertet mindenhol tömérdek ibolya borította.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A kedvenc jázminbokrom: nemcsak gyönyörű, hanem igen kellemes illatot áraszt. Ősszel tervezzük tőosztással szaporítani, és Szomorócra is ültetni belőle. Ilyenkor májusban a kert dísze.   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire hazaértünk, már éppen a kaktusz is virágozni kezdett, és ahogy elnézem, ez jó pár hétig így lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elmaradhatatlan muskátli mindenhol: dézsában, de a terasz előtt az összes ablakban balkonládában, sőt  csüngő virágtartókban is láthatók

 

Jól megfér egymás mellett az agavé kaktusz és a yukkapálma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostanában bőven lesz időnk az itthoni kerttel is foglalkozni, mivel Lacám szombatonkénként iskolában ül, így legnagyobb bánatunkra legközelebb május végén, a pünkösdi hétvégén fogunk tudni Szomorócra menni. Addig is marad a tervezgetés és a blogírás...

A békakirály

2009.05.15. 21:39 - annamarie

Címkék: barna varangy

Ez a brekkencs annyira csúf, hogy már szinte szép! A második fotón pedig kifejezetten aranyos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A barna varangy (forrás: http://www.tisza-to.hu/index.php?pg=sub_414)

Védett állat, értéke: 2000 forint

Európában szinte mindenütt megtalálható, előfordul Afrika északnyugati részén, valamint Japán kivételével egész Ázsiában. Magyarországon is igen elterjedt, alig van olyan élőhely, ahol ne lenne jelen, bár elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, de megtalálható erdőkben, tanyákon, kő- és homokbányákban, gyümölcsösökben, szőlőkben. 1300 m tengerszint feletti magasságig fordul elő.

A nőstények általában nagyobbak (12-13 cm), mint a hímek (8-9 cm). A színük zöldes barna vagy sötét szürke. Fejük széles, orruk lekerekített, a két szem közötti rész lapos. A dobhártya kicsi, alig észrevehető. A barna varangy bőre durva tapintású, szemölcsös.
Párzási időszakban a hímek mellső lábain az első három ujj belső felületén szürkésfeketés párzási duzzanat, -léc látható (ez segíti a nőstényekbe való kapaszkodást).

A téli álmukból március közepe táján ébredő hímek előmásznak föld alatti, gyökerek közötti búvóhelyeikről, és langyos, esős éjszakákon a tavakhoz vezető csapások mentén várják a pár nappal később előbújó nőstényeket. Ilyenkor a több száz vagy akár több ezer varangy - más fajokkal együtt - leküzdve a különféle akadályokat, utakat, vasúti töltéseket, árkokat vonul a peterakóhely felé. A tavak felé igyekvő nőstények hátára aztán a szemfülesebb, vagy szerencsésebb hímek fölkapaszkodnak, és mellső végtagjaikkal szorosan átkulcsolják a hónuk alját. Ha egy hím már ebben a biztos és párzási előnyökkel járó pozícióban van, akkor a később fölkapaszkodni igyekvő konkurens hímeket jól célzott rúgásokkal és panaszos „ümm-ümm” hangjával próbálja távol tartani szíve választottjától.
Természetesen ilyenkor még nem történik párzás. Erre a hímeknek várniuk kell egész addig, amíg a lassan cipekedő nőstények elérik a tavakat.
Itt az ideálisnak tartott partszegély részeken a nőstény petezsinórt rak, melyben a peték két sorban helyezkednek el, a petezsinór hossza akár 5-7 méter is lehet.
A petezsinórt általában növények közé rakják. Párzás közben a nőstények ide-oda mászkálnak a vízben, a petezsinórt így csavarva rá a vízinövények ágaira. A párzási időszak vége felé (április közepe) a hoppon maradt hímek egyre elszántabban és erőszakosabban kapaszkodnak fel minden varangynősténynek vélt objektumra, nem ritka, hogy párzási lázukban akár a nőstényt, akár egymást is a szó szoros értelmében vízbe fojtják.
A megtermékenyített petékből 12-18 nap alatt kelnek ki a lárvák. Az ebihalak moszatevők, átalakulásuk kb. egy hónap alatt történik meg.
Mindkét varangyfaj kifejlett egyedei csak párzási időszak alatt tartózkodnak tavakban, az év többi részét erdőkben, sűrű bokrosokban, nem ritkán kertekbe is behúzódva töltik. Éjszakai életmódúak, ennek megfelelően az ekkor aktív állatokkal táplálkozik. Szinte mindent megeszik, amire éjszakai vadászata során rábukkan. Táplálékában szerepelnek meztelen csigák, hernyók, giliszták, legyek s egyéb rovarok, bogarak, de a nagyobb testű nőstények akár kisebb gerinceseket (egér) is zsákmányolhatnak.

A zöld varangyhoz hasonlóan rendelkezik egy bufonin nevű bőrméreggel, amely – akárcsak az unkáknál – kötőhártya irritációt okozhat!
Ha ragadozó támadja meg, testét felfújva négy lábán imbolyogva riasztja a támadót. Ez a védekezési taktika és az erős bőrméreg az esetek nagy százalékában megsegíti őket, azonban például a vöcskök gyakran nem törődnek ezzel, s fölhasítva a varangyok hasát, kicsipegetik a belső lágy részeket, a mérgező bőrt pedig otthagyják.

A barna varangy helyenkénti tömeges előfordulása ellenére fokozottan veszélyeztetett. Elsősorban a szaporodó- és telelőhelyekre való vándorlás során, az utakon átkelő példányok esetenkénti tömeges pusztulása miatt, de a barna varangynak számos természetes ellensége is van. A vízben lévő petéket és a kisebb ebihalakat is előszeretettel eszik a gőték, halak, vízibogarak és azok lárvái, a nagyobb ebihalakat pedig főleg a madarak zsákmányolják.

A régi Kínában nem tettek éles különbséget a varangy és béka között. A háromlábú varangy egy holdszimbólum, kiegészítő párjaként a napszimbólumként szereplő háromlábú hollónak. A varangy emellett a hosszúélet jelképe is. Egy ősi hagyomány szerint a varangy egykor maga a holdistennő, Change volt, aki férjétől ellopta az örökélet elixírjét és a holdra szökött, ahol varanggyá változott. A szerencsekívánó nyomatokon, és egyéb ábrázolásokon a háromlábú varangy a pénzistenként ismert Liu Hai elválaszthatatlan társa. A varangyok az öt méregként ismert csoport tagjai is.

Még mindig Szomoróc - egyéb munkák, állatok és virágok

2009.05.14. 09:34 - annamarie

Címkék: tavasz vidék varangy szomoróc parasztház felújítása vidéki ház

A hálószoba felújításakor a különböző munkafolyamatok között bizony elég sűrűn kellett technikai szünetet tartani, azaz a falaknak megfelelő száradási időt biztosítani. Ezeket a napokat próbáltuk hasznosan eltölteni. Például még a tél elején rendeltünk egy csomó tüzelőnek való fát, amelyeket - ha nem akarjuk, hogy berohadjon a kérgébe - fel kellett hasogatni, kupacba rakni, hogy télire megfelelően ki tudjon száradni. Nem kis munka volt ennyi fát felvágni és felhasogatni, de a muszáj az nagy úr és igazi csapatmunka volt. Férjem a már előzőekben említett Béla szomszéddal együtt rönkökre fűrészelte a méteres szálakat, majd nekiállt felhasogatni, én pedig megpróbáltam összerakni halomba a hasábokat. Pár rönk felhasogatása még megmaradt a következő alkalomra is. A halomba rendezés viszont eléggé jól sikerült, bár még nem annyira szabályos, mint sok falubéli ház udvarán, de férjem megnyugtatott: ha már majd a 18. halmot rakom, abban már nem lesz kivetnivaló.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még a jó múltkor lemetszettük a csipkebogyó bokor öreg szárait, most összeszedtük egyéb más elégethető növényi hulladékkal együtt, majd egyik este meggyújtottuk. A fűnyírás előtt rendet vágtunk a ház körül: a régi fatuskókat, korhadt ágakat egy helyre gyűjtöttük, majd jó lesz a bogrács alá. Egyik ilyen korhadt tuskó alatt Laca talált egy óriási varangyot (ő is csak munkavédelmi kesztyűben merte megfogni!):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szegény pára eléggé hátul állhatott a sorban, amikor a jó Isten a szépséget osztogatta. Csúnyaságától eltekintve én is megsimogattam, majd Laca egy távolabbi és biztonságosabb helyen elengedte. A csipkebokor alatt egy siklót is találtunk, amelyet természetesen a békához hasonlóan jó közelről szemügyre vettünk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Férjem a siklót egy távolabbi bokorban engedte szabadon.

Imádom a növényeket, virágokat, de mivel építkezés folyik, azért nem tudunk most még egy fix virágoskertet kialakítani. Viszont van egy jó nagy betonvályú, olyasmi, mint amiből régebben az állatokat itatták. Ezt a vályút legelőször is Lacámmal a kiszemelt helyre húzattam, majd megtöltöttem földdel, és teleültettem árvácskával. Üde színfoltja lett az udvarnak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Részlet a Magyar Néprajzi Lexikonból:

vályú

"eredetileg fából vájt, különböző rendeltetésű fa edény. Oklevelekben nálunk már a 12. sz.-ban előfordul, valószínűleg csuvasos jellegű török átvétel. Készülhetett kőből is, újabban inkább vaslemezből, betonból. Rendeltetései: 1. A kutak, források mellett 5–10 m hosszú, tölgy-, nyár-, égerfából készült itató vályúkat használtak, egy kút oldalán néha kettőt is. A nagyobb gulyakutakon a kút szélétől a vályúig vég nélküli csatornát alkalmaztak. A pásztor ebbe merte a vizet, mely azon a vályúba folyt. Udvarokon kisebb méretű itatóvályút használtak, csatorna nélkül. A nagyjószágok vályúját 50–60 cm magas állványokra építik, a juhok, sertések vályúit a földre helyezik. – 2. A sertéseket leginkább vályúból etetik. Az etetővályú alacsonyabb, laposabb, kisebb. Ezt a földre helyezik, egyes helyeken (Erdély, Dunántúl, Szatmár, Bihar m.) a sertésólak oldalába építik be. Ebben az esetben az egyes járomszerű rács nyílásain férhetnek hozzá az ennivalóhoz (jármosválú). Néha kettős vályút használnak, melynek egyik ágába szemes takarmányt a másikba a folyékony moslékot adagolják. Az Ormánságban hétlyukú keresetlen patkót vernek a végére, rontás ellen. – 3. Legkisebb vályúk a baromfiak etetésére szolgálnak. Ezek alig 50–100 cm-es s néhány cm peremmel rendelkező edények. Még ennél is kisebbek a 10–12 cm hosszú madáretető vályúk. A vályúk apróbb formai eltérésektől eltekintve Európa-szerte hasonlóságot mutatnak. A szomszédos szlovák, cseh nyelvekben a vályú szó megfelelő alakváltozatai is feltűnnek (válov, válovcok, válovec, valovek). A román „vălău” szó is magyar eredetű. – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914).

 

Vályú: A: disznóvályú, B: Csirkeitató, C: nagyitató (Átány, Heves m.)

 

Vályú: A: disznóvályú, B: Csirkeitató, C: nagyitató (Átány, Heves m.)"

Állataink

2009.05.11. 11:00 - annamarie

Címkék: természet állatok

Mint már lentebb megígértem, ebben a posztban az állatainkat mutatnám be. Amikor Szomorócra utazunk, egyik-másik utazik velünk, attól függően, hogy hány napos ottlétet tervezünk, hiszen az otthon maradt állatok ellátásáról gondoskodni kell.

A legtöbbet utazó állatunk a Nudli névre hallgató yorkshire terrier kiskutyánk. Ő az, aki napközben is, ha nem vagyunk odahaza a házban tölti idejének nagy részét. 3 éves kutyus (8 hetes kora óta velünk él), normál méretű, rendkívül önfejű és csökönyös, valamint rendelkezik minden olyan rossz tulajdonsággal, mint a terrier-fajták általában. Mindezektől függetlenül imádnivaló jószág. Szomorócon imád futkosni a nagy réteken és mindig rabul ejtik őt a különböző vadak által otthagyott szagminták.

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik kutyunk a 2,5 éves Roni, aki fajtáját tekintve egy ónémetjuhász. Izmos testfelépítéssel és gyönyörű, hosszú szőrzettel rendelkezik. Otthon ő vigyáz a házra és ő is 8 hetesen került hozzánk. Ronit sokszor otthonhagyjuk hétvégi kiruccanásunkkor, természetesen ellátva megfelelő mennyiségű vízzel és kajával. Szomorócon élvezi ő is a nagy tereket, sétáink alkalmával megőrizve hidegvérét, ő mindig előttem-mellettem-mögöttem lebzsel.  Természetesen utazásaink előtt mindkét kutyát megfelelően ellátjuk kullancs elleni védelemmel, hiszen nálunk fokozottan fertőzött a terület.

Van nekünk egy cirmos kandúrunk is, aki nemes egyszerűséggel a Cicám, Cicusom nevekre hallgat. Ő egy 2 éves ivartalanított cica, és 8 hetes kora óta velünk él a lakásban, nem kijárós fajta. Elődeit - kivétel nélkül - sajnos nagyon hamar elcsapták az utcasarkunkon, így úgy határoztunk, hogy ő örök életére szobafogságra ítéltetik. Amikor Szomorócra visszük, akkor egy cicaszállító dobozban teszi meg oda a 312 km-t, általában a háromnegyed utat végignyávogva. Szomorócon is benti cica, szemmel láthatóan jól érzi magát ott is. Ha csak 1-2 napra utazunk, akkor általában - természetesen víz és kajamennyiséggel ellátva - ő is otthon szokott maradni. 

 

 

Még mindig nincs vége a szőrmókok felsorolásának: van ugyanis 2 db tengerimalacunk is (név és fotó nélkül), akik néha többen is szoktak lenni, mivel hím és nőstény neműek lévén folyamatosan biztosított a szaporulat. Ők is csak hosszabb tartózkodás esetén jönnek velünk, 2-3 napot ők is kibírnak.

Albert, a dolmányosvarjú 1 éve van nálunk. Laca találta őt a Duna parton, amikor is egy bokor aljából rárikoltott. Valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig repülni tanulhatott és nem talált vissza a többiekhez. Még kismadár volt, amikor Lacám hazahozta, először csak kalitkában volt, majd a ház mellett lévő nyári konyha oldalához lett neki egy röpde építve, így kényelmes hely van neki biztosítva. Ha Szomorócra utazunk hosszabb időre, ő is utazik velünk, van neki egy nagyobb rácsos ketrece, amiben nem csak utazik, de Szomorócon abban is lakik. Férjemnek tervében van - ha leköltöztünk - egy röpde építése, hogy Albinak megfelelő helye legyen ott is. Nagyon aranyos madár, igényli a közelségünket, a simogatást, viszont rettenetes hangja van; de talán erről leginkább a szomszédok tudnának mesélni, amikor minden reggel negyed 6-kor köszönti a felkelő napot és hiányolja a reggelit.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legújabb családtagjaink egy Fischer törpepapagáj-pár, ők még nem ismerik a szomoróci környezetet, mert  egészen friss beszerzések. 1 éves hím és tojó papagáj, úgynevezett Lovebird - szerelemmadarak, a hűség mintaképei...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Befejezésképpen pedig van otthon egy akváriumunk is, pár darab kisebb-nagyobb hallal, garnélarákkal, törpe karmosbékákkal.  Az akvárium az, amely mindig otthon marad, így az etetés meg a szűrőberendezés tisztításának megoldása gondos szervezést igényel

Távlati terveinkben szerepel - természetesen ha már leköltöztünk - pár (3-4) darab kecske és talán egy szamár beszerzése. Sokan lebeszélnek a kecskéről, mert egy különös, csökönyös természettel megáldott jószág - de nem tudnak. Én nagyon szeretem őket, főként a vadas színűeket. Ha majd meglesznek, megoldjuk, hogy ne rágjanak össze mindent...  A szamár pedig azért tetszik, mert van valami különös báj a pofijában - huhh, lehet, valami baj van az ízlésemmel?

Kora esti szomszédolás

2009.05.07. 10:42 - annamarie

Címkék: szomoróc kercaszomor kürtös kalács

Ez alatt a hét alatt, amit Szomorócon töltöttünk, természetesen nem csak munkára, hanem egy kis kikapcsolódásra is sor került. Kedves szomszédaink meghívására, amely kürtöskalács-sütésre szólt, egy üveg Tokaji kíséretében egyik kora este, a ház mögötti réten keresztül átballagtunk hozzájuk.

Julika már sürgött-forgott, a tészta meg kelt és a tűz is égett már. Én életemben először most láttam ilyet, mert eddig mindig csak vásárokon, vagy Budapesten áruházak mellé telepített bódékban láttam kürtöskalácsot, így tágra nyílt szemekkel figyeltem és próbáltam segédkezni. Maga a tésztája egy egyszerű kelttészta recept: liszt, tojás, tej, élesztő, vaj, pici cukor, pici só. Majd amikor megkelt, kicsit ki kell nyújtani, és hosszú csíkokat kell belőle vágni, majd sodorni. A sütési folyamathoz van egy bizonyos célszerszám, azt hiszem a neve kúpos sütőfa.  A sütőfára a csíkokat fel kell tekerni úgy, hogy a csíkok szélei kissé fedjék egymást, majd cukorban megforgatni, s azután mehet a parázs fölé. Lassan forgatva sütjük, és amíg a cukor mázzá válik, addig a tészta is megsül. A sütés befejeztével óvatosan le kell csúsztatni a kalácsot a sütőfáról, meghempergethetjük cukorban, vagy fahéjas cukorban, vagy akár kakaóban. Még melegen, frissében fogyasszuk el!                                                                             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A frissen sült kürtöskalács illata belengte az egész környéket. Jóízű beszélgetés közben a kalács is elfogyott, mi több, az az üveg Tokaji is, amit direkt erre a célra szántunk. 

Hálószoba újra...

2009.05.04. 14:45 - annamarie

Ez az egy hét a hálószoba rendbehozatalára volt szánva. Feladatunkat csak részben sikerült teljesítenünk, hiszen a padlólerakás még mindig várat magára. Mint már az előzőekben is említettem, a háznak talán ez volt a legrosszabb állapotban lévő helyisége. A hajópadlón kívül - amely már február óta fel volt szedve -, az oldalfalak is borzalmas állapotban voltak. Némelyik helyen egészen tégláig kellett verni a vakolatot, akkor láttuk, hogy 110 évvel ezelőtt kötőanyagként a kertben ásott agyagos földet használták... mindenesetre így is szép kort megélt. Tehát vastagon kellett vakolni, majd azt hagyni száradni, aztán jöhetett a glettelés. Mivel Laca úgy ítélte meg, hogy sokkal egyszerűbb, ha telibe gletteli az egész felületet (mert így legalább a régi mész nem hólyagosodik-pödrődik fel az újabb rétegtől), összeszámoltuk, hogy a 20 nm-es szoba kigletteléséhez kb. 18 kg glettanyagot kevert be és használt fel. Száradás után SUPRA mészfestékkel végigmeszelte a szobát, de mondanom sem kell, hogy simán el bír még egy réteg festést. Úgy hogy legközelebb a meszeléssel kell indítanunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt még a kezdetek

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én közben nekiláttam az ablakok rendbehozatalának. Illetve csak az egyik lett kész, de az is hagy maga után kívánnivalót. Hiába, régiek a nyílászárók, az én ügyességem, tudásom nem ér fel egy mesterember szaktudásával, de hát a pénz az nagy úr... egyelőre így is megteszi.  Mondtam is Lacának, ha egyszer meggazdagodunk, akkor hívunk egy egész mázolóbrigádot. Persze festés előtt én is gletteltem, előtte még szögtelenítettem... na azért szívesen elbeszélgetnék azzal, aki egykoron a szicsacsos szigetelőcsíkot szögekkel rögzítette. Szidtam is szegényt ismeretlenül, no meg akkor is, amikor a gyönyörű gerendamennyezetből húzkodtuk ki egymás után a 65-ös szögeket... ha már állagjavítást, mi több, állagóvást nem végeztek a hosszú évek során, akkor legalább rombolni nem kellett volna...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ablakpárkányaink egytől-egyik így néztek ki.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oldalfalon lévő ablakot kell nézni. Sajnos a szemköztire nem maradt idő.

A rombolásról jut eszembe, hogy a ház jobb oldalán volt egy gyönyörűséges, téglából kirakott, boltíves pajta. Néhány falubéli ember esküszik rá, hogy szebb volt, mint maga a ház, nem volt még egy ilyen pajta a faluban, sőt a környékén sem. Ebből a pajtából már csak egy kis töredék, a volt gazdasági épület legeleje látszódik, amelyet akkor lusták voltak elbontani, így ránk maradt az összeomlás határán. Az akkori tulaja inkább elbontatta a pajtát ahelyett, hogy rendbehozatta volna. Természetesen nekünk tervünk van vele, legelőször is balesetmentessé kell tennünk, aztán jöhetnek a távolabbi tervek: valószínűsíthetően vendégház lesz belőle úgy, hogy egy vagy két falát meghagyva, illetve helyrehozva, belmagasságát megemelve próbálunk egy kisebb alapterületű, a környezethez és a "nagyház" stílusához illeszkedő kisházat építeni - de szigorúan csakis azután, miután odaköltöztünk. 

Visszakanyarodva a hálószobához: férjem már pénteken este elkezdte (volna) lerakni a padlót. Lerakott vagy 1-2 nm-nyit, és hát nem úgy állt, illetve feküdt az ott, ahogyan kell (helyenként befért az ujja a szigetelőréteg és a padló közé)... visszaszedte, lerakta mégegyszer.... azt is visszaszedte... újra megismételte és nem stimmelt... a fal mellett kb. 2 cm-rel magasabb volt a betonalap. Próbálta levésni, de úgysem volt jó. Mivel már jó késő este és ő rettenetesen fáradt volt, ezért aludt rá egyet és másnap megbeszéltük a további lépéseket: az egyetlen megoldás az, ha mi húzunk rá egy legalább 5 cm-es betont. Azzal a lendülettel elindultunk Őribe, hogy megvegyük a szükséges cementmennyiséget. A beton többi összetevőjéből még volt otthon. Így újra zúgott a betonkeverő, férjem hordta fel az anyagot, én kőműveskanállal simítottam, ő vízszintre simította. Mivel délután barátaink is meglátogattak bennünket, ezért csak este fejeztük be a munkát: Laca már sötétben kanalazta ki az utolsó vödörnyi betont a keverőből. De megérte a fáradtságot, mert így gyönyörű, egyenletes felületet kaptunk, amelyre legközelebbi alkalomkor már gyerekjáték lesz a padlólerakás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ez a frissen meszelt fal és a friss beton. Mire legközelebb megyünk, addigra kiszárad.

Egy hét nyugalom

2009.04.30. 12:33 - annamarie

Amennyire nehezen jött el az utazás ideje, olyannyira gyorsan teltek szomoróci napjaink. Ez az egy hét szinte semmire nem volt elég, ha csak arra nem, hogy kissé kivonjuk magunkat a munkahelyi légkör fárasztóan ideges hétköznapjaiból. De már ezért is megérte, ugyanis amíg vidéken voltam, gőzerővel megkezdődött a munkahelyem átszervezése. Így amíg én a szomoróci friss levegőt szívtam, addig a kolléganőimet utolérte az átszervezések folytán felszínre kerülő stressz, nyugtalanság és idegesség. Nekem visszajövetelem után csak addig volt picit nehéz, amíg nem tisztázódott, hogy továbbra is biztos az állásom. Viszont új főnök, új kollégák... de én azért az új szervezeti keretek közé is megpróbálok mielőbb beintegrálódni és a munkámat ezentúl is normálisan végezni...

No, ez volt a preambulum.

Megérkezvén Szomorócra, rögtön szemügyre vettem az előző alkalommal elültetett növénykéimet. A szőlőtövek -talán egy kivételével- mind megmaradtak és látszanak már a pici hajtások. Azt figyeltem meg, hogy azon a tájon kissé le van maradva a természet: minden később kezd hajtani. Úgy néztem, hogy a letelepített fenyőfáink is élnek, bár a legutóbbi karácsonyi fenyőnk kicsit kétséges, de türelmesek vagyunk, hátha idő kell neki, amíg összeszedi magát. A mályvabokrokról levágott és eldugott hajtások is gyönyörűen megfogantak. A kecskerágó bokrocskám szemlátomást nagyobb lett, mint volt,  úgy nézem, hogy szeretni fogja azt a vidéket. A fügebokraink közül a nagyobb maradt meg, szárának végén már láttam a barnás-pirosas rügyet. Viszont a fű mindenhol óriási volt! Ráadásul a jól bevált benzines fűnyírónk, amelyet én is tudtam kezelni, tolni, rángatni az előző héten otthon bedöglött. Egész egyszerűen, ahogy a férjem fogalmazott: "kikönyökölt" belőle a motor. Megcsináltatni már nem éri meg, viszont a szomoróci területen nagyon is hiányzik. Hazulra, a 240 nölre vettünk egy pici, elektromos fűnyírót, oda az is elég. De a 2800 nm-en lehetetlen azzal vágni a hepe-hupás talajon a lassan térdig érő füvet. Van egy régi szerkezetünk, egy bizonyos Robi névre keresztelt kapálószerkezet. Ennek van egy fűnyíró-adaptere is, amely igen hasznos lehetne, ha egy picit könnyebb volna az egész gép. Mert a maga 65-70 kilójával, és az 5 és fél lovas motorjával sajnos én nem bírok...  Férjemnek támadt egy zseniális ötlete: tulajdonosai lettünk egy szovjet gyártmányú ZDK típusú motornak. Ez amolyan quad-szerű gépezet, csak kerekeinek száma eggyel kevesebb, szám szerint csak három. Férjem terve az, hogy természetesen miután megtanított rajta motorozni, ez az én járgányom lesz, ott, a szomoróci terepen. A motor után pedig rögzítve lesz a barominehéz fűnyíró, így nekem nem kell mást tennem, csak a telken motorozni le-fel és húzni magam után Robit. No ez az elgondolás tökéletes, csak még finomítani kell a két gépezet összekapcsolásán, és persze nekem is meg kell tanulnom vezetni ezt az ördögi szerkezetet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt az ördögi szerkezet 

A fű nagyobb részét azért sikerült az utolsó nap levágni, mert van egy benzines damilos fűkaszánk is, amellyel egészen bensőséges viszonyt sikerült kialakítanom. A terület elég nagy ahhoz, hogy a fűkaszával vágjuk végig, így férjem besegített a motoros-Robis megoldással. Viszont egyszer csak elfogyott a damilom a fűkaszából. Lacám jött és segített, majd ki szerette volna próbálni, hogy vág-e rendesen. Én meg éppen ott tébláboltam a háta mögött, nem figyelt egyikőnk sem, így amikor berántotta a fűkaszát, az én bal alkaromat sikerült kissé összekaszabolnia. Szerencsére nagyobb volt az ijedtség, mint a sérülés, és külsőleg sem volt éppen felemelő látvány, de már egész szépen gyógyul.

Végső visszaszámlálás

2009.04.16. 10:10 - annamarie

Húsvét óta számoljuk a munkanapokat visszafelé: szombaton délután, miután Laca hazatért az oskolából, Kercaszomor felé vesszük az útirányt, és egy teljes egész hétig ott leszünk!!!! Ráadásul visszük az összes állatunkat (őket majd egy külön posztban bemutatom), így ők is velünk "tavaszolnak". De addig is, amíg nem érkezik el az indulás ideje, szorgalmasan gyűjtögetjük a kisteherautóba az anyagokat, tárgyakat, gépeket, amelyeket le kell szállítmányoznunk. És hogy miféle munkákat tervezünk erre az egy hétre? Biztos vagyok benne, hogy a fű  igen nagyra nőtt már, így az egyik napom a fűnyírásnak szentelem. Tervemben van még a múlt nyárról maradt hálószobaajtó lazúrozása, valamint az összes ablak sötétbarnára való lefestése is. Férjem valószínűleg nagyrészt a hálószoba helyreállításával lesz majd elfoglalva, esetleg a maradék időben a fürdőszoba csempézésének folytatásával. Néhány fát is ki kéne vágni, de lehet, hogy ahhoz már késő van, így megmarad őszre.

Kíváncsi vagyok, hogy az előző alkalommal elültetett növényeim megmaradtak-e. Most is viszünk magunkkal egy fiatal magnólia fácskát, amelyet valószínűleg a hálószoba ablak elé fogunk elültetni.

A magnóliát sokan liliomfának vagy tulipánfának is nevezik, ezeket a neveket a virág formájáról kapta. Fehér vagy pasztellrózsaszín színben találkozhatunk vele, kora tavasszal a virágok még a levelek előtt megjelennek a fán. A magnóliák eredetileg cserjék, mégis nagyságuk miatt fának nevezzük őket, hiszen magasságuk fajtától függően elérheti a 4-5 métert is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Remélem, hogy jövő tavasszal már ilyen virágokkal fog bennünket megörvendeztetni.

 Tehát szombattól egy hétig nem leszek, máshol sem kommentelek, és ha visszajöttünk, akkor természetesen írom a beszámolót.

 

 

Gasztronómiai kalandozás - Húsvét alkalmából

2009.04.12. 21:38 - annamarie

Aki ismer engem, az jól tudja, hogy szeretek főzni és tudok is. Köszönhetem ezt annak, hogy már 8 éves korom óta gyakorlom. Észrevehető, hogy itt a blogban is szívesen ajánlom a különböző gasztro-blogokat elolvasásra, többnek már törzsolvasója vagyok és már nem egy receptet én is kipróbáltam.

Most viszont Húsvét alkalmából, amióta Laca a férjem -immár három éve lesz majd ősszel - hagyományosan ő készítette el kissé rendhagyó módon a húsvéti sonkát (és volt már rá példa, hogy a karácsonyi sonkát is). Azért írom, hogy rendhagyó, mert ő nem főzi, hanem a sütőben, tepsiben süti a sonkát. Ezt a fajta elkészítési módot kevesen ismerik, pedig ha tudnák, hogy milyen isteni, szaftos, ízes marad a sonka, akkor talán többen folyamodnának eme módszerhez. Igaz, időt bőven kell rá szánni, nem lehet csak úgy otthagyni, hanem állandóan figyelni és locsolgatni.

Kezdődött azzal, hogy én általában erre az alkalomra úgynevezett parasztsonkát szoktam vásárolni, most is sikeredett két gyönyörű, nagyobb félsonkát választani a hentesnél, több, mint 3 kg súlyban. Lacám a sonkák bőrét bekockázta (ő úgy hívja, hogy beírdalta), majd tepsibe fektetve, fél kg sertészsír hozzáadása után lefóliázta, és betette a sütőbe 200 fokra.

 

 

 

 

 

 

 

 Kezdetben fél óránként rálesett, forgatta, zsírjával locsolgatta, majd amikor a kockázott szalonnarész kezdett szétnyílni, akkor kezdte el ő sörrel locsolgatni. Az egész művelet több, mint 4 órát vett igénybe, de az utolsó 45 percben már igen intenzíven kell ránézni, majd hogy nem 5 percenként. Locsolni a sörös zsírral, vigyázni, hogy ne süljön túl, hiszen akkor nagyon száraz, élvezhetetlen lesz az íze.  Én már rég szúnyókáltam, amikor Laca végzett a sütéssel. Mindenkinek tudom ajánlani a sonkasütést, mert így egy jóval intenzívebb ízt kapunk, mintha főznénk, hiszen ott a főzővízben maradnak az ízaromák. Nem beszélve az utána maradó sült zsírról, hmmmmm... arra húsvét utáni hetekben is rájárunk.

  

 

 

 

 

 

 

Az én dolgom húsvét vasárnap reggel már csak a tojásfőzés, a medvehagymás vajkrém elkészítése, a kalácsszegés és legvégül a felszolgálás volt. Mondanom sem kell, hogy a fogyókúrámat is fel kellett függesztenem erre az ünnepre. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden kedves olvasómnak kellemes húsvéti ünnepeket és jó sonkasütést kívánok!

 

 

Előszó a hálószobához

2009.04.02. 14:17 - annamarie

Címkék: őrségi parasztház szomoróc parasztház felújítása vidéki ház

Erről a helyiségről ezeddig nem tettem említést, pedig nagyon is szerves része a háznak. Idáig tárolónak, lomosnak használtuk, de ahogy készülnek a helyiségek sorban, így ő is hamarosan sorra kerül. Tehát még februárban valamikor kirámoltuk a szerszámokat, a különféle anyagokat és Laca felszedte a padlót. Ez az a helyiség, amiről legelső találkozásunkkor megállapítottuk, hogy teljes felújítást igényel. A hajópadló helyenként szétrohadva, a fal a sarokban felázva... A mennyezete ugyanúgy gerendás, mint a többi helyiségnek, annyi különbséggel, hogy itt nem sötétbarna olajfestékkel van lekenve, hanem valamilyen mahagónis-barnás lazúrral van lekezelve. Nekünk ez a mennyezet tetszik a legjobban. A szoba méretéből kifolyólag pont alkalmas hálószobának, így én rögtön ki is neveztem annak. Két ablaka van, gyakorlatilag délelőtt 11-től a késő délutáni órákig körbe süti a nap.

A padlója helyenként el volt rothadva, valószínűsíthetően a hibás lerakás következményeként. Ugyanis a párnafák be voltak betonozva, majd így került - mindenféle szigetelés nélkül - a hajópadló leszögelésre. Mindezek tetejébe a hajópadlót le is lakkozták, így tökéletesen elzárták a pára útját, szellőzni nem tudott.

A férjem terve a következő: először is felszedte az összes hajópadlót. Ami rothadt állapotú, abból tüzelő lesz (mivel lakkos, így nem a cserépkályhában!), a jobb részeket pedig megpróbálja továbbhasznosítani lambéria gyanánt majd a külső előszobában. A bebetonozott párnafák rothadt részeit is megpróbálja kivésni, majd a helyét hígabb betonnal, vagy csak egyszerűen sóderrel pótolni. Magyarországon vezető pozicióban lévő lamináltpadló forgalmazó cégtől vásároltunk "kastélytölgy" elnevezésű, 8 mm-es lamináltpadlót, valamint párafékezős fóliát és növényi rostból készült hőszigetelő alátétet. A kastélytölgy színű padló színben ugyanolyan, mint a gerenda mennyezet színe, így a hófehérre meszelt falakkal és a majdan sötétbarnára kent ablakokkal kiváló összhatást fogunk elérni.

 A kastélytölgy lamináltpadló 

  

 

Tavaszi szél...

2009.03.30. 14:09 - annamarie

Címkék: tavasz vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

 

… vizet áraszt, virágom, virágom…

Az őrségi hétvégénken –amely ráadásul az óraátállításnak köszönhetően 1 órával rövidebbre is sikerült -  szél is és eső is volt. És virág is, hiszen a mellékelt fotók is bizonyítják, hogy valóban itt a tavasz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tavasz első hírnökei

 

Ezen a hétvégén leginkább külső apró-cseprő munkák voltak beütemezve. Előbb csatorna igazítás az esővíz megfelelő elvezetéséhez, azután favágás majd ültetgetés került sorra. Különösebb kertészeti szakismeretekkel nem rendelkezvén egy kedves szomszédunkat, Bélát kértük meg, hogy metssze meg azt az egyetlen árva szőlőtőkénket. Majd hogy ne egyedül árválkodjon, itthonról vittünk hozzá 10 db tőkét, amelyeket sebtiben el is ültettünk. A szőlőn kívül elültettük még a karácsonyi fenyőinket is, meg élő kerítés gyanánt a telekhatárra pár darab kistuját. Még másfél évvel ezelőtt Fertőrákosról hoztunk egy tő bambuszt is, amely itthon nem igazán fejlődött, így azt is letelepítettük. Talán a bambusz kedvelni fogja ezt a helyet a csapadékos, úgynevezett szubalpin éghajlata miatt.  Pici kecskerágó bokrot is ültettünk és eldugtam az itthoni mályvarózsáról lemetszett vesszőket is. Mivel itt a talaj tiszta agyag, így tapasztalatunk sincs arról, hogy mennyire fogják ezek a növények szeretni. Az ültetgetéshez terület van bőven, csak még kész tervem nincsen. Egyelőre túl sok növényt nem szándékozok telepíteni, hiszen még az építkezés nagy erőkkel folyik, és ha a nagy ház befejezésre kerül, akkor a gazdasági épületnek fogunk hozzá, ugyanis az erős szél jócskán megtépázta a már amúgy is omladozófélben lévő tetőt. Addig pedig, amíg építkezünk, nincs értelme a kertészeti szempontból történő területrendezésnek. Az ültetés befejezéseképpen Béla szomszéddal felmértük, hogy legközelebbi alkalomkor mely fák kerülnek kivágásra, amelyeket természetesen fiatal gyümölcsfákkal szeretnénk majd helyettesíteni. Épp hogy végeztünk a szabadtéri munkákkal, máris eleredt az eső, így legalább locsolnunk nem kellett.

 

Ez a hétvége igen rövidre sikeredett, de már várjuk az áprilist, amikor egy teljes hetet tudunk a házunknál tölteni.

 

Rokonlelkek...

2009.03.27. 12:05 - annamarie

...vagyunk egyre többen, akik úgy érzik, hogy a pörgős, nagyvárosi életüket szívesen lecserélnék nyugodt, békés, falusi mindennapokra... és mindezt "papírra" is vetik. A világhálón szörfözgetve egymás után akadok rá a hasonszőrű blogokra, amelyeket érdeklődve olvasok. Természetesen nem véletlenül kötődnek ezek a virtuális ismeretségek, hiszen a közös cél, a hasonló gondolkodás egymás mellé sodor bennünket. Mindezeket a blogokat szeretném megosztani saját olvasóimmal is, így a kedvenc blogjaim között megtaláljátok őket. És ha már a parasztházas blogoknál járunk, szeretném egy blogger társamat "vályogvetőt" megkérni, hogy engedjen hozzáférést az általa írt "Vályogház Nagyszékelyen" című szerzeményéhez. Az ő oldala is a kedvenceim között szerepelt, hiszen szívesen olvasgattam egészen addig a pillanatig, amíg nem lett jelszóval védett.

És visszatérve a városi emberek vidékre vágyódásához témával kapcsolatban a saját indíttatásomat mesélném el: Istennek hála, hogy elég sokáig én (+ a húgom és még 21 unokatesóm) igazi, vidéki nagyszülőkkel rendelkeztem. Gyermekkorom nyarait - amelyek akkor még igazi nyarak voltak - tesómmal egyetemben minden évben egy Tolna megyei piciny falucskában töltöttük. Évenként 2,5 hónapig a falusi gyermekek mindennapjait élhettük: segítettünk a konyhakertben gazolni, a dohánylevél felfűzésében, az állatok ellátásában, kihajtásában, a dinnyeszedésben és gondtalanul fürödtünk a faluszéli tóban. Úgy érzem, az én esetemben ezek a nyarak alapozták meg, hogy amióta felnőtt lettem a nagyváros forgatagában, azóta vágyódom vidékre. Imádom az állatokat, a növényeket, a csendet... megérint a vidék "illata", tisztelem és becsülöm a falusi embereket, és mindig is szerettem volna egy vidéki házat természetesen vidéki élettel. A ház már meg van, a vidékre költözésünk pedig -a belpolitikai viszonyokat elnézve- szerintem hamarább eljő, mint terveztük, illetve gondoltuk volna...

Képzés- és könyvajánló

2009.03.18. 11:27 - annamarie

Címkék: könyvajánló cserépkályha kályhás képzés ajánló

 Laca elhatározta, hogy továbbtanul. Ezt örömmel nyugtáztam, pláne, amikor meghallottam, hogy milyen képzésben szeretne részt venni. Cserépkályha és kandallókészítő OKJ-s képzés keretében szeretné megtanulni e szakma minden csínját-bínját. Miután a tanórákra szombati napokon kerül sor és a tanfolyam hamarosan indul, így szomoróci látogatásaink is picit ritkulni fognak. Mindez azt eredményezi, hogy a felújítási munkálatok valószínűleg nem fognak még a nyár előtt befejeződni. De ez a szakma ennyi áldozatot és úgy időbeli, mint anyagi befektetést mindenképpen megér, hiszen ezzel is majd szomoróci életünk alapjait erősítjük.

Miután láttam rajta, hogy erősen elhatározta magát és érdekli is e téma, így megleptem őt néhány szakirodalommal, amelyet szívesen ajánlok olvasóközönségem szíves figyelmébe is:

 Jeni, Kurt:

Kandallók és cserépkályhák - Hagyományos és modern energiatakarékos megoldások

Sziget Könyvkiadó, 2005

·                 126 oldal

·                 Kötés: karton

·                 ISBN: 9637268073

 

A lángok és a tűz mindig is elbűvölte az embereket. Ezért aztán a téli hónapokban különösképpen felébred benünk a vágy: lobogó kandallótűzről ábrándozunk, szinte érezzük a benne ropogó fa illatát, vagy egy kellemes kemencepatkáról, amelyen ülve felmelegíthetjük hátunkat. Annak érdekében, hogy a jövendő kandalló-kályha és kályhatulajdonosok az alapvető műszaki ismeretek birtokában hozhassák meg döntésüket, könyvünkben a szebbnél szebb kályhaféleségek mellett bemutatjuk azok működési elveit is.

 

 Sabján Tibor:

 A takaréktűzhely (Népi kultúra)

 Terc Kiadó, 2002

·                 176 oldal

·                 ISBN: 9638626372

 

Korábbi munkáihoz hasonló tagolásban a szerző a takaréktűzhelyek történetét dolgozza fel. Megismerhetjük belőle a háztartási munkában és az egész lakáskultúrában jelentős változásokat előidéző tüzelőberendezés kialakulásának kezdeteit, a magyarországi elterjedés állomásait, a polgári és a paraszti használat különbségeit. A könyv részletesen tárgyalja a takaréktűzhely típusait, a készítés munkamenetét, a belső szerkezet rejtett titkait, a füstjáratok vezetésének sokszor féltve őrzött, és szabadalmakkal védett fogásait. A bőséges képanyag segít eligazodni a paraszti tűzhelyek sokszínű világában, ugyanakkor a katalógusok és a mintakönyvek míves metszeteiből a korabeli takaréktűzhelyek gazdagsága is feltárul előttünk. A szerző gondolt azokra is, akik szeretnének házukba, kertjükbe vagy nyaralójukba takaréktűzhelyet építeni. Őket külön fejezet segíti munkájukban.

 Sabján Tibor:

Népi cserépkályhák

Terc Kiadó, 2008

·                 204 oldal

·                 Kötés: karton

·                 ISBN: 9630079194

 

A magyar parasztság által használt cserépkályhákat mutatja be a szerző új kiadású könyvében. A tíz évvel ezelőtt megjelent munka kibővített változata most sok új rajzzal és fényképpel illusztrálva ismertet meg bennünket kiemelkedően gazdag kályhás hagyományainkkal. Betekintést nyerhetünk a középkori eredetű szemeskályhák, az újkori táblás kályhák és a nem nagy múlttal rendelkező csempekályhák kialakulásába, történetébe.

Sabján Tibor:

A búbos kemence

Terc Kiadó, 2004

·                 96 oldal

·                 Kötés: karton

·                 ISBN: 9630079186

 

A szerző korábbi nagysikerű könyvének bővített változata a Nagyalföldön elterjedt búbos kemencéket mutatja be. Megismerhetjük belőle a kemencék történetét, a különböző formai változatokat, a használat csínját-bínját és nem utolsósorban a kemenceépítés fortélyait, amelyre kiemelt hangsúlyt helyez, hiszen nem titkolt szándéka, hogy segítse azokat, akik búbos kemencét szeretnének építeni lakásukban vagy kertjükben. Az új kiadás a korábbinál gazdagabb képanyaggal segíti az olvasót a könnyebb tájékozódásban és a megismerés örömében.

 

A legbátrabb falu ünnepe

2009.03.17. 20:12 - annamarie

Március idusát írunk. Nem oly rég még a hó nélküli szilveszterről blogoltam, és lám nemsokára itt a tavasz. Ez alatt a röpke 2 hónap alatt csak itt nálam állt meg az idő, elfoglaltságaim okán lemaradtam a blogírással. A leginkább említésre méltó események közül kiemelném a január utolsó hetét, mivel térségünk intenzíven érintett volt a nagy havazás által napokra villamos energia és víz nélkül való túlélő próbán. Falunkban is 4-5 napig aggregátorok biztosították az áramot. Nem lehetett egyszerű feladat a lakossági igények kielégítésének megszervezése, de ahogy alábbhagyott a havazás, úgy minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Február 9-e nem csak Kercaszomor életében jeles ünnep, hanem a mi szerény életünknek is kiemelkedő napja. Ugyanis tavaly, 2008-ban pont aznap írtuk alá álmaink házáról szóló adásvételi szerződést, amikor Kercaszomoron - akkor még nem is hivatalosan - a legbátrabbakat ünnepelték. Így Kercaszomor történelme egyben a mi ünnepünk is.

Idén február 7-én, szombaton került megrendezésre a ceremónia. Kercaszomor apraja-nagyja megjelent az ünnepi misén a Református templomban, majd azt követően kivonult a szomoróci haranglábhoz, hogy szem- és fültanúja lehessen elődeink hőstettére emlékeztető harangláb megkoszorúzásának. Ezen a napon a Kossuth Rádióban elhangzó déli harangszó Szomorócról került közvetítésre. A koszorúzás után a Faluházban a Communitas Fortissima cím jelképes, valamint a díszpolgári cím átadása következett. A címek átadását állófogadás követte a Kercai Fogadóban, majd Fórum, ahol  országgyűlési képviselőkkel, polgármesterekkel és a sajtó képviselőivel nyílt lehetőség beszélgetésre a kis önkormányzatok jövőjéről.

De nem szaporítom tovább a szavakat, álljanak itt bizonyságul az ünnepségről készített fotók.

A Magyar Közlöny 159. számában került kihirdetésre az országgyűlés 2008. évi LXIV. törvénye, amely alapján az Országgyűlés Kercaszomor védőinek tántoríthatatlan bátorságát - örök emlékezetül - törvénybe iktatja.

 

 

És íme a meghívó, amely drótpostán érkezett...                                                                                                                           

 

 

 

 

 

 

 

 

Számunkra is -mint a legtöbb kercaszomori polgár számára- kellemesen telt el a nap. Méltó befejezése részünkről az a vacsora volt, amelyet az őriszentpéteri Bognár Étteremben fogyasztottunk el:

 

 

 

 

 

 

 

Kétszemélyes őrségtál - aki az Őrségbe látogat, ki ne hagyja!!!

Különös szilveszter...

2009.01.06. 21:39 - annamarie

... csak éppen a hóember nem táncolt, mert nem volt hó. Pedig mennyire készültünk rá, hiszen tavaly ilyenkor szerettünk bele az Őrség havas dombjaiba, a zúzmarás fáiba. Tervezgettük, hogy jó nagyokat szánkózunk és csúszkálunk, e helyett naponta óriási sétákat tettünk a kutyusainkkal a száraz, de verőfényes hidegben. A szikrázóan tiszta, fagyos levegőben jól kiszellőztettük tüdőnkből a városi szmogot. Egy egész hetet tudtunk most a házunkban tölteni, de a munka nem volt annyira haladós. Először is vissza kellett állítani a házban a vizet, aztán sorban jöttek a vizes, apró-cseprő munkálatok, így nagyobb volumenű kivitelezés ez alatt az egy hét alatt nem történt. Megejtettük a zuhanykabin főpróbáját is, amely nagyszerűen sikerült. Jó kis szerkezet ez, bár el tudnám képzelni, hogy kicsit erősebb vízsugárral masszírozzon a 9 fuvókáján  keresztül. A vadi új mosogatóm is kipróbálásra került, némi átszerelés után tökéletesen működött. Mikor leérkeztünk a házba, 0 fok fogadott bennünket, amelyet nem mondhatok éppen barátinak. Két napunkba telt, amíg a házat fel tudtuk teljesen fűteni, ezt követően már csak a cserépkályhát raktuk és azt is egyre kevesebb tüzifával. Stabil 20-22 fok volt a házban.

Viszont ez alatt az egy hét alatt a társasági életünk igencsak fellendülést mutatott, ugyanis új ismeretségekre tettünk szert, többen meglátogattak bennünket az ott töltött idő alatt, és természetesen mi is több mindenkinél tettük tiszteletünket. Az emberek barátságosak, szívesen fogadtak, viszont szívesen és kíváncsian jöttek hozzánk is. A szilveszter kettesben, békésen és csendben telt, a faluban nem történt sem petárdázás, és  tüzijátékot sem láttunk nem kis örömömre. Az én értékrendemben a mostani időkben oly divatos házi tüzijátékot én abszolút felesleges pazarlásnak, egyfajta sznob külcsínnek, giccsnek tekintem, és valljuk be őszintén, hogy lassan már-már unalmas is, hiszen vannak olyanok, akik szülinap, névnap, gyermekszületés, vagy akár csak egy egyszerű buli alkalmával is ellődöznek több tízezer Ft-ot. Egyedül a szomszédos Szlovéniából hallatszottak át már kora délutántól a petárdák zajai, amelyeket bent a házban nem is lehetett hallani, csak ha kint álltunk az udvaron. A TV műsor nézhetetlensége miatt álomba szenderültünk, majd éjfélkor, a himnusz és a koccintás után ott folytattuk eme tevékenységünket, ahol abbahagytuk, a "tollasbálban". Ilyen különösen nyugodt, csendes szilveszterünk rég volt már, amit nem is bántunk, hisz egész évben dolgoztunk eleget, most legalább pihentünk.

Néhány fotó az aktuális állapotról:

A mi házunk

A házunk mögötti ligetes terület

 

 

 

 

 

A nappali egy sarka

 

A konyhánk egy kellemes zuga

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendélet csipkebogyóval

 

Ünnep közeledik...

2008.12.16. 23:13 - annamarie

Minden kedves blog-olvasómnak

szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket

és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!

Fürdőszoba másodszor...

2008.12.16. 22:11 - annamarie

Címkék: vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

... és biztos lesz még olyan című poszt is, hogy fürdőszoba harmadszor, negyedszer... Pici előrelépés történt az elmúlt hétvégén a fürdőszoba felújításában: összeraktuk a hidromasszázs zuhanykabint. Örültem is neki, mert így a nappaliból végre eltűntek a hatalmas dobozok és kitakaríthattam így karácsony előtt, felkészülve a szilveszter környéki egyhetes ott tartózkodásunkra. Egész pofás látványt nyújt így a nappali, elsősorban megszűnt a logisztikai szerepe. Persze azért vannak hiányosságok, úgy mint a hajópadló javítása, csiszolása, beeresztése, a falak újrameszelése és a mennyezeti gerendák lejavítása. De ez már a tavasz zenéje. Most maradjunk csak a zuhanykabinnál. Mint már korábban is említettem, a fürdőszoba lesz a ház legmodernebb része, a hidromasszázs zuhanykabinnak köszönhetően.  9 hátmasszírozó fúvóka, keverő csaptelep és funkcióváltó, esőztető fejzuhany, kézi zuhany, tükör, piperepolc és szellőztetés fogja a kényelmünket szolgálni. Végül is az előre összeszerelt paneleknek köszönhetően egy délután alatt sikerült összeraknunk és beállítanunk a leendő helyére. Természetesen a gyártó által mellékelt rajz sem volt egyértelmű, a leírás pedig túl kevés - csupa tőmondat - volt, így Laca türelme egy idő után vészesen kezdett fogyni. Akkor léptem én a képbe és megpróbáltam éles elmémmel átgondolni, hogy hogy is lehetséges összeszerelni a félkörívet az egyenessel. Most is kezdett az az érzés úrrá lenni rajtam, mint eddig már sokszor, hogy egy ilyen kütyü összeszereléséhez  bizony kevés a humán szakos főiskolám. De nagy nehezen sikerült kitalálni, így Laca kezdte visszanyerni a kedvét és szorgalmát. Az eredmény pedig egy csodaszép, biztonsági üvegajtós, magas tálcás zuhanykabin lett, aminek a kipróbálása természetesen nem azonnal történt, hiszen a jó múltkor leeresztettük az összes vizet a házból és elzártuk a fagyveszélyre való tekintettel.  Amúgy sem lehetne még fixen a helyére állítani, hiszen tart még körülötte a csempézés, még vakolni és festeni is kell. De legalább már stabilan áll és egyben van. Íme:     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így a premier megmarad majd szilveszteri mókának.

Társadalmi élet - a középpontban: Kercaszomor

2008.12.10. 15:27 - annamarie

Címkék: falusi turizmus vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor vidéki ház a legbátrabb falu communitas fortissima

 

December elején egy kedves meghívót találtam e-mailes postafiókomban. Kercaszomor Önkormányzatának meghívására "A legbátrabb falu, Kercaszomor bemutatkozik Budapesten" című rendezvényre voltunk hivatalosak, melyen örömmel vettünk részt.

A rendezvényre Vas megye "főkonzulátusán", a Vasiak Budapesti Baráti Körének is otthont adó, a Szombathelyi Képtár felügyelete alatt működő létesítményben, a Szántó Piroska Múzeumban került sor. Ez az épület a Budapest, I., Várkert rakpart 17. szám alatt található, amely nemcsak a két kíváló Kossuth-díjas alkotónak, Szántó Piroska festőművésznek és Vass István költőnek állít méltó emléket, hanem találkozóhelyéül szolgál a mai magyar irodalom jeles képviselőinek, a fővárosban élő vasi származású lokálpatriótáknak, otthont ad számos kulturális rendezvénynek és találkozónak.

Erre a találkozóra, illetve ünnepségre azért került sor, mert a Magyar Országgyűlés a 2008. évi LXIV. törvény megalkotásával a "Communitas Fortissima" címet adományozta Kercaszomor községnek. A törvény november 20-án lépett hatályba. Ez alkalomból a falu történetét - amely kb. a X-XI. századig vezethető vissza -  Orbán Róbert helytörténész, a trianoni idők helyzetét pedig dr. Zsiga Tibor történész elevenítették fel. A kercaszomori férfiak hőstettéről Ozsváth Imre református lelkész beszélt. A község mai életét - egy kivetítő segítségével képekben is -  Kapornaky Sándor polgármester mutatta be. Szót kapott még a falu szülötte, Pongrácz Dániel is, akinek nagyapja vett részt a harcokban, de később ő saját maga is megjárta a maribori börtönt. Mellesleg kiderült az is, hogy a mi házunk egykor a nagypapa háza volt, és az ő családja építette. A rendezvény házigazdája Soós Kálmán újságíró volt. Kapornaky Gyula Kercaszomor költőjének verseit Horváth Lajos Ottó színművész adta elő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fotón Kapornaky Sándor polgármester köszönti a vendégeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A találkozó nagyon jó hangulatúra sikeredett.  A szellemi kikapcsolódás mellé kifejezetten őrségi ételeket és italokat kínáltak megkóstolásra: a többféle ízesítésű kecskesajt mellett volt hajdínás pogácsa, hajdínás-tökmagos lepény, tökös-mákos rétes, zölddiópálinka, mézes pálinka. Ez utóbbit én is megkóstoltam, és hát mondhatom, hogy zamatát tekintve a legjobb fajtából való. A hajdínás étkeket Soós Ferenc kercaszomori lakos készítette, aki ugyancsak megtisztelte jelenlétével az ünnepséget.

Az őrségi étkek mellett szellemi táplálékul Szántó Piroska festőművész képeiből válogatott kiállítást is megtekinthette a nagyérdemű.

 A fotón Kézdi Anna fotóművész látható, aki az Őrség "virág-fotósa". Az én kedvencem tőle a bal oldali fotón látható ködös kép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 A rendezvényen a mellett, hogy több, friss, helyi ismeretségre tettünk szert, a felelevenített emlékek és beszámolóknak köszönhetően egy időutazáson vehettünk részt. Hazafelé menet elgondolkodtunk azon, hogy milyen nagyszerű helyre és emberek közé sodort bennünket az Élet, amikor a szomoróci házra esett a választásunk. Most már értem, hogy miért más ez a ház, miben különbözik a többitől. A ház különös aurája, vagy feelingje -amit már első látásra éreztem -  a saját történelmében teljesedik ki.

Kercaszomor költőjének, Kapornaky Gyula versével zárnám e csodás estét:

Kökényvirág

 

"Kökényvirág vagyok

szélben, fagyban élek,

felveri sátramat

hajnali friss ének.

A felhőket, igaz,

soha el nem érem,

a földre borulva

virágzom fehéren.

 

Kökényvirág vagyok,

nem vár engem váza;

arcom a hideg szél, jeges eső vágja.

A fényes kirakat

én rám mért vigyázzon?

Mező fia vagyok,

és csak itt virágzom.

 

Kökényvirág vagyok,

egyszerű, nem hetyke,

de mézet gyűjteni rám száll a méhecske.

Nem vagyok én hiú,

messziről virító,

de este dalolni

reám száll a rigó...

 

Kökényvirág vagyok,

széllel, dallal játszom,

mezőn dolgozókat

illattal megáldom.

Az emberek szíve

előttem kitárva,

örökké virágzom

falusi határba'..."

 

 

Téli álom

2008.12.01. 22:43 - annamarie

Hogy miért is adtam ennek a posztnak ezt a címet? Azért, mert általában télen az építőipari munkálatok téli álmot alszanak. Még ha belső felújításról is van szó, akkor is nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ne hogy lefagyjon a csempe a falról, vagy esetleg felfagyjon a frissen lerakott padlólap. Persze, ha készen akarunk lenni májusig (vagy júniusig) muszáj télen is valamicskét haladnunk. A mostani flexibilisnek nevezett ragasztók azért a burkolásban nagy segítséget nyújtanak, de azokat sem érheti pár napig mínuszos hőmérséklet.

Tegnap este jöttünk haza és máris mehetnékünk van. Egyre otthonosabb kezd lenni a ház, és mi egyre nehezebben szánjuk rá magunkat a vasárnap délutáni vagy kora esti hazafelé indulásra. Szombat reggeli megérkeztünkkor 4 fok fogadott a házban, pedig alig egy hete még 26 fokban zártuk be  magunk után az ajtókat. Erősen meglátszott a leheletünk, így én, mint a begyújtás nagymestere, azzal foglalatoskodtam, hogy három helyre paralell sikerüljön begyújtanom. Lám, lám, született pesti lány lévén ugye hogy meg lehet tanulni a fatüzeléses kályhák begyújtásának módját? Én már nagyon is vágom a technikát, csak győzzük tüzelővel. 11 órakor kezdtem fűteni és délután 3-4 óra körül már viszonylag elfogadható, 16-17 fokos, este pedig kimondottan meleg, 25-26 fokos hőmérséklet volt a házban. Ez másnap reggelre 20-21 fokra hűlt vissza, a cserépkályha viszont kellemes meleg volt, így a reggeli kávémat már a cserépkályha padkáján ülve, hátamat nekivetve kortyolgattam.

Rendeltünk fát. Mivel ez frissen vágott faszállítmány, így a begyújtással még várnunk kell, majd jövőre talán jó lesz.  Viszont valamit kezdenünk kellett vele, hiszen ott csúfította a házunk elejét, így férjem nagy lendülettel és egy kiadós, sült szalonnás reggeli után nekilátott, hogy farakást csináljon a traktorról sebtiben ledobott farönkökből. Igazi, nagy erőket igénylő férfi munka volt ez, hiszen egy-egy farönk elérte a 70-80 kg-mot, vagy akár a mázsa húszat is.

A farakás után némi kikapcsolódásképpen Laca folytatta a múlt héten megkezdett fürdőszoba csempézést, ám az anyag kevésnek bizonyult. Bepróbáltuk a helyére a zuhanykabin alját is, frankó lesz, csak már lenne összeszerelve! Kicsit fázom ettől a gondolattól, hisz annyi csavar és kütyü van hozzá csomagolva, hogy ember legyen a talpán, aki ezt átlátja! De ez még a jövő zenéje, ugyanis ennyire hideg lévén férjem úgy döntött, hogy előbb ráköti az előre befalazott vezetékeket a vízrendszerre, aztán vasárnap kora délután, indulásunk előtt vízteleníti a házat. Így, amikor két hét múlva újra jövünk, az előre hordókba letárolt vízből kell majd tisztálkodási szükségleteinket kielégíteni. Gyermekkorunk szép világa, amikor lavoárba mosakodtunk, istenem, de szép is volt! Most újra átélhetjük ezeket a pillanatokat. Viszont úgy tervezzük, hogy az év végén egy egész hetet ott töltünk, beleértve a szilvesztert is, így arra az időre újra feltöltjük a rendszert vízzel. Sajnos ez az ára annak, hogy a ház fűtése csak akkor megoldott, ha valaki ott tartózkodik. De inkább ez az apró kényelmetlenség, mint az aranyárban lévő vezetékes gáz!

A belső átalakítás folytatása

2008.11.20. 18:30 - annamarie

Címkék: falusi turizmus vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

Hú, már jó régen nem írtam egy sort sem az átalakítással kapcsolatban, és az ismerősök csak nyaggatnak, hogy folytassam, így hát összeszedem a gondolataimat és folytatom onnan, ahol abbahagytam.

Nyár óta nem kevés víz folyt le a Kerca-patakban. Szigorúan kéthetente járunk a házhoz, hiszen azt szeretnénk, ha mielőbb kész lenne. Laca szeptemberben még fizetésnélküli szabit is kivett, hogy tudjunk a munkálatokkal haladni. Fájó szívvel ugyan, de nekem vissza kellett jönnöm Pestre dolgozni, így amikor következő hét péntekjén újból Szomorócra érkeztem, gyönyörű látvány fogadott: a konyha kifestve, felkövezve, konyhapult felfalazva. Még aznap este fugáztunk, hogy másnap lehessen a konyhát berendezni. Csodás pillanatok ezek, és szívemet büszkeség tölti el, hiszen férjem olyan munkát végzett, amelyet bármely burkoló mesterember megirigyelhetne. Október 23-ai hosszúhétvégén több látogatónk is akadt: ismerősök pihentek a közelben és szinte egyikőjük sem hagyta ki a lehetőséget, hogy ne néznék meg a legújabb projektünk tárgyát. Volt, aki meg is kérdezte tőlem, hogy a Laca szakmája burkoló? Ez a kérdés azt hiszem mindent elmond... de bizonyítsanak a fotók:

 

Ugyan a konyhapultnak még nincs széle, az ajtóban még nincsenek kilincsek, de lassan-lassan alakulunk. A fotókról egyértelműen látszik, hogy az én mesterem milyen csodálatos munkát végzett. Jó csapat vagyunk mi ketten: az ő feladata a szakmunka, az enyém a látványterv, díszítés, festés. Mindketten azt valljuk, hogy feltétlenül meg kell őrizni a ház régies hangulatát, így próbáljuk úgy összeszedni hozzá a különféle berendezési elemeket, hogy passzoljon a ház stílusához. A teatűzhely megléte egy központi kérdés, mert azon kívül, hogy meleget áraszt, véleményem szerint egy autentikus parasztház nélkülözhetetlen kelléke is. A falak minden helyiségben fehérek (meszeltek) lesznek, hisz a parasztházaknál egy ősrégi szokás. A fehér szín a tisztaságot, az egyszerűséget jelképezi. Nem véletlenül volt az sem a régi időkben, hogy falun az emberek minden tavasszal újrameszelték a falakat. Az ablakok, ajtófélfák sötétbarna színűek lesznek, maga az ajtólap pedig mindenhol mahagóni lazúr. A gerendás mennyezet természetesen sötétbarna, festését itt-ott, főleg a széleken javítanunk kell.

Mivel a konyha és a nappali között van a cserépkályha (a konyhából lehet fűteni), ezért úgy gondolom, hogy mind színvilágában, mind stílusában a konyhának egy erős meghatározó eleme. Mivel a kályha zöld színű, így a padlólap, a csempe, sőt a konyhabútorok is - bár különböző árnyalatban, de mind - zöld színben pompáznak.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A konyhaajtó helyén eredetileg volt az óriási méretű padlásfeljáró, ami anno elbontásra került. Amikor beállítottuk a konyhaajtót, muszáj volt egy áthidaló gerendát közbeiktatni. A férjem csak egy sor téglával falazta fel a plafonig, abból az elgondolásból, hogy az ajtó felett így keletkezik egy polc, amelyen -egy parasztház elmaradhatatlan kellékeit - a köcsögöket, kancsókat tudom tárolni.

Legutóbbi hétvégénken a fürdőszoba került sorra. Mivel anno 1989-ben a kódisállásba beépítettek egy csöpp fürdőszobát, úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megnagyobbítjuk. Így a régi, egyszerű zuhany lassan elbontásra, a régi WC-csésze kicserésre kerül. A házban ez lesz az egyetlen olyan helyiség, ahol egy kicsit modernebb berendezés fogja a kényelmünket szolgálni: ezt a kényelmet a masszázsos zuhanykabin képviseli. A konyha "vizes"-blokkját direkt azzal az elhatározással tettük a fürdőszobával határos falra, hogy egyszerűbb feladat legyen a csatornát és a vizet rácsatlakoztatni a fürdőszobai rendszerre. Így Laca első tevékenysége a vízcső, valamint a csatorna helyének a kivésése az oldalfalban, illetve az aljzatban. A csövek behelyezése után az aljzat kapott egy 5 cm-es betont, majd ezt követte a padlólap. Természetesen a padlólapozás előtt a vízcsövek be lettek gipszelve, majd vakolva, így az oldalfalak is már csempézésre várnak.

Kicsit felborította az elgondolásomat az a tény, hogy a pénzügyi válság sajnos a mi házunk tájára is kihat, így az anyagokkal is spórolnunk kell. Ez nevezetesen abban mutatkozik meg, hogy mivel a konyhai padlólapból jócskán maradt, így a maradék pont elég lesz az előszobára. Azt a padlólapot, amelyet pedig az előszoba aljzatának vettünk meg, bekerül a fürdőszobába, így csak az oldalfalak csempéjét kellett most legutóbb megvásárolnunk. Viszont ezzel borult az előzetes elgondolásom, a napsárga, mediterrán hangulatot árasztó fürdőszoba. Ez most így egy kicsit fakóbb lesz, de új és tiszta, és azt hiszem, hogy ugyanannyira szerethető lesz, mint amennyire az előző tervem lett volna.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt látszik a padlólap: kicsit barnás, inkább beige színű, halványan márvány-mintás olasz padlólap, amelyhez méz színű fugaanyagot vettünk.

... és itt a csempe, amihez természetesen fehér fuga illik. Ez is leginkább beige színű és márvány-mintás is, remélem, az összhatás remek lesz. Viszont a hideg idő beköszöntével csínyján kell bánnunk a csempézéssel, mert addig, ameddig a házban tartózkodunk, jó idő van, de mivel nem fűtjük a házat állandóan, így felmerülhet a fagyveszély.

És ha már itt tartunk, akkor a fűtésről néhány szó: A házban adott volt egy gyönyörű, zöld kerámiacsempés, ülőpadkás cserépkályha, amely a konyha és a nappali között helyezkedik el oly formán, hogy a konyhából lehet megrakni és mindkét helyiséget fűti. Ezenkívül a nappaliban találtunk még egy kéménylyukat, valamint a konyhában és a hálószobában is van egy-egy kéménylyuk. A háznak összesen 2 kéménye van.  Mikor megvettük a házat, már akkor eldöntöttük, hogy itt bizony nem lesz gázfűtés! Vettünk egy használt teatűzhelyet és egy vadiúj, üvegablakos, kicsit kandalló-feelinges vaskályhát. A teatűzhely a konyhába került, a vaskályha - egyelőre - a nappaliban áll, ideiglenes jelleggel, mivel a hálószobához még abszolút nem kezdtünk hozzá. A gázfűtés ellen több érv szól, mint mellette: inkább kezdeném az előnyeivel: kényelmes és tiszta. A hátrányai: természetesen legelőbb a köbméterenkénti ára, aztán a minősége: egyszerűen nincsen fűtőértéke. Utána folytatnám azzal, hogy a gázfűtés kiépítése sem kétfillér, maga a radiátor pedig stílusromboló (bár erre még visszatérek) és nem utolsó sorban a mai világban arra is kell gondolnunk, hogy amíg fa mindig van/volt/lesz, úgy a földgázzal kapcsolatban már nem merném ugyanezt kijelenteni. Tehát megmaradunk a fafűtésnél, a konyhában és a vaskályhában vegyesen fa és szén tüzeléssel melegítünk, a fürdőszobában pedig - más lehetőségünk nem lévén - elektromos törülközőszárítós radiátor lesz felszerelve. Nyitott ajtók mellett a fürdőszobába napközben megy annyi hő, viszont zuhanyozás előtt egy órácskára bekapcsoljuk majd az elektromos fűtést. Legutóbbi ottjártunkkor 8 fok volt megérkezésünk pillanatában. Ahhoz képest, hogy a térségben az előző 2 hétben többször esett mínuszba a higany szála, ez nem is annyira rossz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az említett cserépkályha: az első képen a konyhából, a másodikon pedig a nappaliból fényképezve

Legutóbb nem csak a csempézés volt porondon, hanem a konyha világítása is. Sikerült olyan, rusztikus stílusú, a régi időket idéző lámpákra bukkannunk, amelyek tökéletesen visszaadják az egykori paraszt konyhák hangulatát.

A lámpa másik párja az étkezőasztal felett lett elhelyezve. 

 

Házunk tája

2008.11.14. 22:41 - annamarie

Címkék: falusi turizmus vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

 

Kevés szó esett eddig házunk közvetlen környezetéről, így hát erről is szeretnék írni. Mint már említettem, a ház maga egy 2809 nm alapterületű telken áll, az Őrségi Nemzeti Park területén. Maga a falu kb. 260 lelket számlál és 500 méterre van a szlovén határtól. Nem kis büszkeség tölti el szívünket, hogy most legutóbb kicsiny falunk 2-3 napig a média közszereplőjévé vált: október 27-én megszavazta az Országgyűlés és Kercaszomornak adományozta a "COMMUNITAS FORTISSIMA ", azaz a Legbátrabb Falu címet, ugyanis Szomoróc községet, a mai Kercaszomor részét 1919 augusztusában, annak ellenére, hogy a békeszerződés által megállapított határ Magyarországnak ítélte, a jugoszláv állam fennhatósága alá vették. A szomoróciak hiába tiltakoztak, a trianoni hatalmasságok nem kívántak velük foglalkozni, ezért - a kilátástalanságot feloldandó - saját kezükbe vették a sorsukat. 1920. augusztus 1-jén éjszaka Rankay hadnagy tizenhét határőrrel és a hozzájuk csatlakozó kercai férfiakkal megrohamozta a Szomorócot megszálló katonaságot. A meglepett jugoszlávok fegyvereiket eldobálva menekülésbe fogtak. A szomoróci férfiak e fegyverekkel csatlakoztak Rankay hadnagy csoportjához. A hadnagyot az önkényes akció miatt leváltották, a szomoróci lakosságra a bátor kiállás miatt megtorlás várt. A fegyveres csoport több tagját letartóztatták. Helytállásuk mégsem volt hiábavaló, hiszen másfél év múlva a határmegállapító bizottság e bátor tett által is befolyásolva több községgel együtt Szomorócot ismét Magyarországnak ítélte. 2002-ben már kérték az Országgyűlést, hogy Kercszomor megkaphassa e kíváló címet, de több képviselő ennek ellenkezőjét szorgalmazta, így napirendre sem került.

A történelmi eseményeken túlmenően nagyon hangulatos falucska Kercaszomor. Legalább 5 km hosszú, romantikus, kacskaringós főútja végén az egykori magyar-szlovén határt egy nem oly rég állított békeoszlop és pad jelzi. A falu két részből áll: Kercából és Szomorócból. A mi házunk a szomoróci részen található. Kerítés nem állja egyetlen nézelődő útját sem, arrafelé nem divat. Mindenki tudja, hogy meddig húzódik saját telkének, földjének határa, ebből vita soha nincs.

A falut jelző tábla Szlovénia felől

Házunk a főúttól kb. 60 méterre fekszik egy lankás domb tetején. A terület ősfüves részén bizony rengeteg időbe és energiába kerül, amíg rendezetté válik. Ha odaköltözünk, valószínűleg be kell szereznünk egy önjáró fűnyíró traktort, de legalább 3-4 kecskét egész biztosan. A telken vannak gyümölcsfák is, de állapotukból látszik, hogy a ház eddigi gazdái nem sok időt szenteltek az ápolásukra, mellesleg a legtöbb fa legalább annyi idős, mint maga a ház. A ház mögött egy ligetes rész terül el, ott is inkább gyümölcsfák és tölgyfák találhatóak. A ligetes rész után már csak egy kevés földrész a mi tulajdonunk, de hatalmas rét, mögötte erdő terül el. Legutóbbi alkalomkor nagy sétát tettünk arra kiskutyánkkal, aki élvezettel futkorászott előttünk és szívta magába a vadaktól származó újabb szagmintákat.

Volt olyan pillanat, amikor az őzike 5 méterre a konyhaablaktól legelte a földre hullott almát. Máskor a házunk előtt álló öreg körtefa ágai alatt mókuslesre vártunk, a cinkék az ablakpárkányunkról nézegettek befelé, a nyest pedig a háztető gerincén futott végig, a ház mellett szarvasok kettesével futottak az erdő felé. Soha nem voltunk még ennyire közel a természethez, mint amióta itt lakunk.

A házzal szemben, a főút túloldalán ugyancsak gyönyörű rét terül el, utána erdő. Az erdőben csordogál a Kerca patak, amely Bajánsenyénél csatlakozik az ugyancsak Szlovéniából eredő Kerka folyóba. Az Őrségben nagyon sok túrista út, ún. tanösvény ered. Kercaszomorról a Fürge csele tanösvény és a Szomoróczi tanösvény indul, sajnos még nem akadt alkalmunk becserkészni, de amint végzünk a felújítással, szerét vesszük.

 Kerca-patak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közvetlen környezetünk után kicsit távolabbi vidékeket venném számba. Az Őrség nem csak tanösvényeiről, de a térség tavairól is jól ismert. A pecások igazi paradicsoma eme tájegység, hiszen Kercaszomorról ahogy kifordulunk az Őriszentpéter felé vezető főútra, máris ott találjuk a Bajánsenyei tavat, amely méretét tekintve az őrségi tavak közül a legnagyobb.

 

 A tó egy víztározó, partján egy panzió/szálloda is üzemel, valamint régebben a víztározó mellett lévő kisebb tóban fürödni is lehetett. Mostanság a főútról a töltés tetején felállított szélfogó sátrakból ítélve leginkább a tavat horgászásra használják.

 Az Őrség legismertebb tava a Vadása tó, amely titokzatos dombok mögött, Hegyhátszentjakab mellett található. Partján kempinget üzemeltetnek, ahol alpesi stílusú faházakat lehet bérelni, vagy pedig aki kapható egy kis sátorozásra, az csodaszép környezetben, kulturáltan meg is teheti.

 

A Borostyán tó Zalalövő külterületén található, itt is kemping, de még szálloda is üzemel. A tó fürdésre, horgászásra, csónakázásra alkalmas.

 Hársas tó: a Hársas-patak felduzzasztásával gyönyörű erdei környezetben keletkezett néhány évtizede. Hivatalos neve Máriaújfalusi-víztározó, amit az alatta fekvő faluról kapott, amelyet korábban a patak kiáradó vize időnként elöntött.

A Hársasnál szebb fekvésű víztározó aligha van szép hazánkban, de talán távolabb sem. (A tavakról készített fotók nem saját készítésűek.)

A tavak után feltétlenül szót, illetve betűt kíván néhány - Kercaszomor közelében található - épített örökség. Legelőször Velemér Árpád-korabéli templomát említeném meg.

Az elragadó, XIII. századvégi, késő román, kora gót temploma távol az országúttól, (ma Paprétnek nevezett terület) az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyönyörű templombelső a freskó töredékekkel...

Őriszentpéteren is található egy Árpád-kori templom, ez az építmény 40 évvel a veleméri után készült.

Ha skanzen, akkor először mindenkinek a Szentenderei Szabadtéri Múzeum jut eszébe. Pedig itt, Szalafőn található a Pityerszeri Szabadtéri Múzeum, ahol lehetőség nyílik az egykori őrségi parasztházak eredeti helyén történő, eredeti tárgyakkal berendezett népi épületegyüttesének megtekintésére. Ezeket a házakat ma már nem lakják, viszont a környező dombok szerei tovább fejlődtek, a mai napig lakják az őrállók utódai.

 

 

 Bőven akad további látnivaló e területen. Gödörházán említésre méltó a harangláb és a gödörházi kecskefarm. Magyarszombatfán a fazekasházban, a vadászati kiállításban lehet gyönyörködni.  Magyarszombatfa igazi fazekas település, majd' minden harmadik ház előtt fazekas cégért lehet látni.

 Vendéglátás terén igen sok olyan étterem van, ahol speciális őrségi ételekkel várják az idelátogató túristát. Az Őriszentpéteren található Bognár Éttermet és annak Zalaparti betérő Pizzériáját említeném, mivel ezek a helyek már általunk is kipróbált és kedvelt vendéglátóipari egységek.

Házunk táját bemutató körsétám után visszakanyarodok Kercaszomorra, ugyanis a mi házunktól pár méterre található a szomoróci harangláb, amelyet Szomoróc Magyarországhoz való visszacsatolása alkalmából építettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután visszatértünk Szomorócra, pár kép erejéig házunk közvetlen környezetét szeretném bemutatni:

Ezen a  fagyos reggelen készült fotón már igen csak érzékelhető az évszakváltás.                                     

 

 A napfelkeltés képekért az ágyból kiugorva, mezétláb futottam, hogy meg tudjam őket örökíteni.

 

És végül a házunk mögött elterülő hatalmas rét (az már nem a mi tulajdonunk), amelynek határán jókat sétálunk:

 

 

Kapcsolódó fotóalbum: http://indafoto.hu/annamarie/orseg_telen

Kezdeti nehézségek

2008.08.05. 15:14 - annamarie

Címkék: falusi turizmus vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

A KEZDETEK

"Minden kezdet nehéz"... tartja a közmondás, és hogy mennyire igaz, azt az ember sajnos a saját bőrén tapasztalja leginkább. Miután kifizettük a vételárat és birtokon belülre kerültünk, legelső alkalommal való leutazásunk idejére felhívtunk néhány szakipari munkálatokat folytató szakembert, hogy adjon árajánlatot. Ezek a mesterek mintha összebeszéltek volna, majdnem hogy egyszerre érkeztek. A vizes szakembernek elrebegtük, hogy mire lenne szükség, felmérte a területet, majd egy esti telefonhívás keretében adandó árajánlat ígéretével angolosan távozott. A csatornát kiásó szakember még csak fel sem mérte a területet, ígért egy árajánlatot és ő is távozott. Mellesleg azóta sem jelentkezett. Kőművesünknek elmondtuk, hogy mit szeretnénk: ez az ajtó megszűnik, ott megnyílik, ez itt befalaz, az ott lebont, az a fal meghosszabbít, ajtó berak stb. stb. Mesterünk nagy hanggal már szinte új házat akart volna építeni és árban már 800 ezernél járt, mi pedig az idegösszeomlás határán.  Fáradtan hazaérkezvén jön a hívás a vizestől és mondja az összeget. Helyesebben kettőt: egy anyagárat és egy munkadíjat. Egy kétnapos vizes szakmunkáért munkadíjként többet kért volna, mint a férjem havi keresete. Na álljon meg a menet! Ezzel a lendülettel Laca felhívta a kőművest is, hogy ne fáradjon a számolgatással, köszönjük, de nem kérjük a munkát.

"MAGAD URAM, HA SZOLGÁD (PÉNZED) NINCS!"

 Mindenesetre hasznos volt ez a szombat abból a szempontból, hogy rájöjjünk arra, hogy ha nincs annyi pénzünk, akkor saját magunknak kell a felújítást kivitelezni. Lacában erősen bízok, hiszen ő egy aranykezű ember, aki már nem egyszer bizonyította azt, hogy amibe belefog, az előbb-utóbb elkészül. Itt inkább az utóbbra kell koncentrálni, hiszen ő maga egyszemélyben és az én asszisztálásom bizony nagyon kevés egy ekkora projekthez.  Szép reményű terveinkben eredetileg az szerepelt, hogy talán már augusztusban el tudjuk majd kezdeni a kiadást, de ezek ismeretében már csak a következő év lesz a nyerő!

A PROJEKT   

 Április végén egy egyhetes korai szabadságolással belevágtunk a felújításba. Legelőször is a különféle anyagokat vásároltuk meg tesóm segítségével egy barkácsáruházlánc üzletében, majd kerítettünk egy kisteherautót is az építkezés idejére, hiszen egy csomó olyan dolgot kell lefuvaroznunk, ami nem fér be a személygépjárműbe. Aztán egy hétre leköltöztünk. Ismeretségi körünkben többen is ígérték, hogy számíthatunk a segítségükre, ám most, amikor valójában szükség lenne rá, mindenki kámforrá vált. Egyedül Fefe és Kriszta vették a fáradtságot, hogy 4 napra megtiszteljenek jelenlétükkel, így a fiúk a húzósabb kőműves munkákat ez idő alatt meg is tudták csinálni.

Csak elkezdeni volt nehéz, illetve kitalálni, hogy melyek legyenek a legelső munkálatok. De miután kemény fába vágtuk a fejszénket, így muszáj volt megtenni az első lépéseket. Az áprilisi egy hetünket egyre több két napos hétvége követi, amit ott töltünk. Akkora terület van a házhoz, hogy volt olyan alkalom, amikor mindketten kétnapig szinte csak füvet vágtunk :-), így a felújítás nem haladt. Most viszont júliusban, amikor eljött a nyári szabadság ideje, 2 hétre megint csak leköltöztünk kicsiny házikónkba, és elég szépen haladtunk a belső munkákkal.

Az építkezés képekben, hiszen leírni kicsit hosszú lenne:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elnézvén ezeket a képeket, az ember azt hinné, hogy ez a ház sosem készül el. Persze rengeteg munka van még, de vannak már olyan részei, amelyek nagyjából készen vannak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pld. a nappali

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyönyörűek ezek az ívelt, rácsos ablaknyílások.

Csak érdekességként említeném, hogy Laca a padláson talált egy jó régi, fa parasztszéket. Illetve csak a vázát. Ahogy megláttam, felsejlett előttem gyermekkorom, ugyanis vidéken, nagymamáméknál láttam hasonlót, annak az ülőrésze spárgával volt befonva.

Megpróbáltam felújítani, és hát ez lett belőle.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelem első látásra

2008.07.27. 00:00 - annamarie

Címkék: falusi turizmus vidék őrségi parasztház szomoróc kercaszomor parasztház felújítása vidéki ház

 

 

 Az ŐRSÉG... egy évvel ezelőtt még azt sem tudtam, hogy merre keressem a térképen. Miután decemberben ezen a vidéken töltöttünk 3 napot, azóta szinte megállt az idő. Végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszerettünk férjemmel együtt ebbe a vidékbe, s a megoldást kerestük arra, hogy mily módon csempészhetnénk mindennapjaink gondolatába e csodálatos helyet...

Kerestük és megleltük a megoldást. Miután hazajöttünk, egy hétre rá máris autóba pattantunk, és visszalátogattunk a környékre. Valami tudatalatti erő húzott, és szinte vonzott bennünket az Őrségbe vissza, mint mágnes a vasat. A házakat kezdtük el figyelmesen szemügyre venni, főként az eladó sorban lévőket. Laca megállt több helyen is, érdeklődött az ott lakó emberektől, hogy tudnak-e eladó házat arrafelé. Aznap nem jártunk sikerrel, így hazajöttünk. Az elkövetkezendő két hétben viszont elkezdtük bújni az internetet, több, szóba jöhető ingatlanra bukkantunk. Szorgalmasan jegyzeteltünk, több emberrel időpontot is egyeztettünk és végre újra elindultunk. Végig jártuk a házakat, ám egy sem dobogtatta meg szívünket. Mi egy konkrét háztípust kerestünk, pontos elképzelésünk volt arról, hogy milyet szeretnénk. Az utolsó ingatlan tulajdonosa nem ért rá, így csak kívülről tudtuk megnézni. Pedig külsőleg, első ránézésre nagyon is megfelelt volna. Újabb két hét múlva kifejezetten csak azért az egy házért autóztunk oda-vissza 600 km-t, de megérte... Kiszemelt házunkat láthattuk immáron belülről is.

A HÁZ

Mit ház.... inkább egy kúria. Ahogy a főúttól picit beljebb, tiszteletet parancsolóan és méltóságteljesen emelkedik egy dombocska tetején, miközben végtelen békét és nyugalmat áraszt magából. Ennek a háznak különös aurája van, vagy talán feelingje?

 

 Szinte szerelem volt első látásra. Belül igényel ugyan nem is kevés felújítást, sőt saját igényünknek megfelelően némi átalakítást is, de van benne fantázia.

1899-ben épült, ez ott látszik a beépített kódisállás padlásának szellőzőnyílásai felett, tehát éppen 109 éves. 2 szobával, középen konyhával, kamrával és spajzzel rendelkezik, az 1989-es felújítás során pedig beépítették a kódisállásba a fürdőszobát. Van boltíves pincéje és 2809 négyzetméter terület körülötte, amin egy omladozófélben lévő gazdasági épület is található. Ez a kúria az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik. Beléptem a házba, körbementem és mivel vízuális típus vagyok, már láttam lelki szemeim előtt saját ízlésünknek megfelelően berendezve.  Férjem már az első alkalommal történt külső megtekintés után beleszeretett, így kétség nem fért hozzá, hogy megvesszük a házat.

Az elkövetkező időszak a bürokratikus ügyintézések hetei voltak. Nehézségeink támadtak a hitelfelvétellel és már ott tartottunk, hogy hagyjuk veszni az álmunkat. Aztán mégis csak ránk mosolygott a szerencse egy hiteltanácsadó személyében (Lajos, ez úton is nagyon köszönjük!!!), aki röpke három hét leforgása alatt lebonyolította az ügyletet. Ekkor a naptárban már április elejét írtunk, és akkortájt csak azután tudtunk megnyugodni, mikor átutaltuk az eladó számlájára a vételárat. Végre MIÉNK LETT A HÁZ!!!  

TERVEINK

Legnagyobb volumenű, kizárólag hosszú távú tervünk, hogy pár év múlva odaköltözzünk véglegesen. Friss levegő, kristálytiszta víz, gyönyörű, zöld, benzingőz- és motorzajmentes környezet - szinte minden adott életünk -kategóriákkal magasabb szintű- folytatásához.  Így a ház felújítását már olyan szemmel tervezzük, hogy nekünk mi lesz majd a legmegfelelőbb. Terveink szerint költözésünk 3-5 év múlva lesz majd esedékes, addig pedig -hogy ne csak vigye a pénzt, hanem hozzon is egy keveset - vendégházként szeretnénk üzemeltetni főként ismeretségi körben. Természetesen nem milliomosokká akarunk válni a ház kiadásából, csupán visszapótolni egy részét azon költségeknek, amelyet most a felújítás alkalmával kifizetünk, és a rezsiköltséget fedezni. A telken áll egy omladozó-félben lévő gazdasági épület. Természetesen a mellett, hogy balesetmentessé kell tenni a területet, muszáj elvégezni rajta némely bontási munkát, elsősorban a lecsúszásban lévő tetőcserepekre gondolunk. Majd leköltözésünk után pedig gőzerővel nekiállunk az épület vendégházzá való kialakításának, hiszen a "nagy" házban mi fogunk lakni, így az már nem lesz kiadó. Legmerészebb álmainkban az szerepel, hogy arra az időre talán már egy kialakult vendégkörrel fogunk rendelkezni, akikért tulajdonképpen érdemes lesz a falusi turizmust folytatni.

süti beállítások módosítása