Egy kedves barátunktól hallottuk magát az ötletet, amely eredete szerint talán Franciaországból való. Franciahon messzeföldön híres sajtjairól. Olyan sok vidéken foglalkoznak sajtkészítéssel, hogy a különféle francia sajtok száma több, mint 400. A sajtgyártás főleg kisgazdaságokban fejlődött ki, ezért leginkább olyan sajtokat gyártanak, amelyekhez nem kell különleges berendezés. Egyes sajtok megfelelő érlelő pincében készülnek.

A mi sajtkrémünk egyszerűen a konyhánkban készült és ott is érlelődik, még január legelejétől. Vettünk három, különféle karakterű sajtot: márványsajtot, füstölt karavánt és egyszerű trapistát.  

Felkockázás után férjem húsdarálón ledarálta a sajtokat, majd két befőttes üvegbe mérte. Ízesítés gyanánt az egyik üvegbe fehér őrölt bors került, a másikba őrölt kömény. Ha lett volna harmadik üveg, abba valószínűleg fokhagyma került volna. A lényege, hogy az üvegbekerülés után jócskán le kell nyomkodni a sajtokat, hogy jól összepréselődjenek, majd az egészet felönteni pálinkával, egészen addig, amíg ellepi. A legjobb hozzá talán a törköly-pálinka, de mivel nekünk éppen szilva volt otthon, így az került az üvegbe. Ezek után már csak az a dolgunk, hogy néha rá kell nézni, hogy a pálinka ne hogy elpárologjon róla teljesen. Ha szükséges, akkor után kell tölteni.

Mi már kóstoltunk az egyik üvegből, de az igazi premierje majd a legközelebbi őrségi utazásunkkor, a László-napi buli keretében lesz.  Pirítós kenyérre kenve kitűnő különlegesség. Nekem kicsit erősnek tűnt, ezért egy kis adagot margarinnal habosra kevertem, majd még borsoztam és úgy kentem rá a piritósra. Így számomra kellemesebb volt az íze.