Őrségi parasztházunk

December elején egy kedves meghívót találtam e-mailes postafiókomban. Kercaszomor Önkormányzatának meghívására "A legbátrabb falu, Kercaszomor bemutatkozik Budapesten" című rendezvényre voltunk hivatalosak, melyen örömmel vettünk részt.

A rendezvényre Vas megye "főkonzulátusán", a Vasiak Budapesti Baráti Körének is otthont adó, a Szombathelyi Képtár felügyelete alatt működő létesítményben, a Szántó Piroska Múzeumban került sor. Ez az épület a Budapest, I., Várkert rakpart 17. szám alatt található, amely nemcsak a két kíváló Kossuth-díjas alkotónak, Szántó Piroska festőművésznek és Vass István költőnek állít méltó emléket, hanem találkozóhelyéül szolgál a mai magyar irodalom jeles képviselőinek, a fővárosban élő vasi származású lokálpatriótáknak, otthont ad számos kulturális rendezvénynek és találkozónak.

Erre a találkozóra, illetve ünnepségre azért került sor, mert a Magyar Országgyűlés a 2008. évi LXIV. törvény megalkotásával a "Communitas Fortissima" címet adományozta Kercaszomor községnek. A törvény november 20-án lépett hatályba. Ez alkalomból a falu történetét - amely kb. a X-XI. századig vezethető vissza -  Orbán Róbert helytörténész, a trianoni idők helyzetét pedig dr. Zsiga Tibor történész elevenítették fel. A kercaszomori férfiak hőstettéről Ozsváth Imre református lelkész beszélt. A község mai életét - egy kivetítő segítségével képekben is -  Kapornaky Sándor polgármester mutatta be. Szót kapott még a falu szülötte, Pongrácz Dániel is, akinek nagyapja vett részt a harcokban, de később ő saját maga is megjárta a maribori börtönt. Mellesleg kiderült az is, hogy a mi házunk egykor a nagypapa háza volt, és az ő családja építette. A rendezvény házigazdája Soós Kálmán újságíró volt. Kapornaky Gyula Kercaszomor költőjének verseit Horváth Lajos Ottó színművész adta elő.

A fotón Kapornaky Sándor polgármester köszönti a vendégeket.

 A találkozó nagyon jó hangulatúra sikeredett.  A szellemi kikapcsolódás mellé kifejezetten őrségi ételeket és italokat kínáltak megkóstolásra: a többféle ízesítésű kecskesajt mellett volt hajdínás pogácsa, hajdínás-tökmagos lepény, tökös-mákos rétes, zölddiópálinka, mézes pálinka. Ez utóbbit én is megkóstoltam, és hát mondhatom, hogy zamatát tekintve a legjobb fajtából való. A hajdínás étkeket Soós Ferenc kercaszomori lakos készítette, aki ugyancsak megtisztelte jelenlétével az ünnepséget.

Az őrségi étkek mellett szellemi táplálékul Szántó Piroska festőművész képeiből válogatott kiállítást is megtekinthette a nagyérdemű.

 A fotón Kézdi Anna fotóművész látható, aki az Őrség "virág-fotósa". Az én kedvencem tőle a bal oldali fotón látható ködös kép.

 A rendezvényen a mellett, hogy több, friss, helyi ismeretségre tettünk szert, a felelevenített emlékek és beszámolóknak köszönhetően egy időutazáson vehettünk részt. Hazafelé menet elgondolkodtunk azon, hogy milyen nagyszerű helyre és emberek közé sodort bennünket az Élet, amikor a szomoróci házra esett a választásunk. Most már értem, hogy miért más ez a ház, miben különbözik a többitől. A ház különös aurája, vagy feelingje -amit már első látásra éreztem -  a saját történelmében teljesedik ki.

Kercaszomor költőjének, Kapornaky Gyula versével zárnám e csodás estét:

Kökényvirág

 

"Kökényvirág vagyok

szélben, fagyban élek,

felveri sátramat

hajnali friss ének.

A felhőket, igaz,

soha el nem érem,

a földre borulva

virágzom fehéren.

 

Kökényvirág vagyok,

nem vár engem váza;

arcom a hideg szél, jeges eső vágja.

A fényes kirakat

én rám mért vigyázzon?

Mező fia vagyok,

és csak itt virágzom.

 

Kökényvirág vagyok,

egyszerű, nem hetyke,

de mézet gyűjteni rám száll a méhecske.

Nem vagyok én hiú,

messziről virító,

de este dalolni

reám száll a rigó...

 

Kökényvirág vagyok,

széllel, dallal játszom,

mezőn dolgozókat

illattal megáldom.

Az emberek szíve

előttem kitárva,

örökké virágzom

falusi határba'..."