A KEZDETEK
"Minden kezdet nehéz"... tartja a közmondás, és hogy mennyire igaz, azt az ember sajnos a saját bőrén tapasztalja leginkább. Miután kifizettük a vételárat és birtokon belülre kerültünk, legelső alkalommal való leutazásunk idejére felhívtunk néhány szakipari munkálatokat folytató szakembert, hogy adjon árajánlatot. Ezek a mesterek mintha összebeszéltek volna, majdnem hogy egyszerre érkeztek. A vizes szakembernek elrebegtük, hogy mire lenne szükség, felmérte a területet, majd egy esti telefonhívás keretében adandó árajánlat ígéretével angolosan távozott. A csatornát kiásó szakember még csak fel sem mérte a területet, ígért egy árajánlatot és ő is távozott. Mellesleg azóta sem jelentkezett. Kőművesünknek elmondtuk, hogy mit szeretnénk: ez az ajtó megszűnik, ott megnyílik, ez itt befalaz, az ott lebont, az a fal meghosszabbít, ajtó berak stb. stb. Mesterünk nagy hanggal már szinte új házat akart volna építeni és árban már 800 ezernél járt, mi pedig az idegösszeomlás határán. Fáradtan hazaérkezvén jön a hívás a vizestől és mondja az összeget. Helyesebben kettőt: egy anyagárat és egy munkadíjat. Egy kétnapos vizes szakmunkáért munkadíjként többet kért volna, mint a férjem havi keresete. Na álljon meg a menet! Ezzel a lendülettel Laca felhívta a kőművest is, hogy ne fáradjon a számolgatással, köszönjük, de nem kérjük a munkát.
"MAGAD URAM, HA SZOLGÁD (PÉNZED) NINCS!"
Mindenesetre hasznos volt ez a szombat abból a szempontból, hogy rájöjjünk arra, hogy ha nincs annyi pénzünk, akkor saját magunknak kell a felújítást kivitelezni. Lacában erősen bízok, hiszen ő egy aranykezű ember, aki már nem egyszer bizonyította azt, hogy amibe belefog, az előbb-utóbb elkészül. Itt inkább az utóbbra kell koncentrálni, hiszen ő maga egyszemélyben és az én asszisztálásom bizony nagyon kevés egy ekkora projekthez. Szép reményű terveinkben eredetileg az szerepelt, hogy talán már augusztusban el tudjuk majd kezdeni a kiadást, de ezek ismeretében már csak a következő év lesz a nyerő!
A PROJEKT
Április végén egy egyhetes korai szabadságolással belevágtunk a felújításba. Legelőször is a különféle anyagokat vásároltuk meg tesóm segítségével egy barkácsáruházlánc üzletében, majd kerítettünk egy kisteherautót is az építkezés idejére, hiszen egy csomó olyan dolgot kell lefuvaroznunk, ami nem fér be a személygépjárműbe. Aztán egy hétre leköltöztünk. Ismeretségi körünkben többen is ígérték, hogy számíthatunk a segítségükre, ám most, amikor valójában szükség lenne rá, mindenki kámforrá vált. Egyedül Fefe és Kriszta vették a fáradtságot, hogy 4 napra megtiszteljenek jelenlétükkel, így a fiúk a húzósabb kőműves munkákat ez idő alatt meg is tudták csinálni.
Csak elkezdeni volt nehéz, illetve kitalálni, hogy melyek legyenek a legelső munkálatok. De miután kemény fába vágtuk a fejszénket, így muszáj volt megtenni az első lépéseket. Az áprilisi egy hetünket egyre több két napos hétvége követi, amit ott töltünk. Akkora terület van a házhoz, hogy volt olyan alkalom, amikor mindketten kétnapig szinte csak füvet vágtunk :-), így a felújítás nem haladt. Most viszont júliusban, amikor eljött a nyári szabadság ideje, 2 hétre megint csak leköltöztünk kicsiny házikónkba, és elég szépen haladtunk a belső munkákkal.
Az építkezés képekben, hiszen leírni kicsit hosszú lenne:
Elnézvén ezeket a képeket, az ember azt hinné, hogy ez a ház sosem készül el. Persze rengeteg munka van még, de vannak már olyan részei, amelyek nagyjából készen vannak.
.jpg)
Pld. a nappali
Gyönyörűek ezek az ívelt, rácsos ablaknyílások.
Csak érdekességként említeném, hogy Laca a padláson talált egy jó régi, fa parasztszéket. Illetve csak a vázát. Ahogy megláttam, felsejlett előttem gyermekkorom, ugyanis vidéken, nagymamáméknál láttam hasonlót, annak az ülőrésze spárgával volt befonva.
Megpróbáltam felújítani, és hát ez lett belőle.
Utolsó kommentek